Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - Dr. Zombor Zoltán: Az experimentális lélektan szerepe az elméleti pedagógia kialakulásában
322 Zombor Z.: Az experimentális lélektan szerepe a pedagógia kialakulásában. egyéni eltéréseket kutatja, amelyek az elmélet szerint megállapított lelki tulajdonságoknak mintegy a variációi gyanánt lépnek fel.59 A differenciális pszihológia tehát sokirányú feladatának teljesítése közben nagyon is szerte ágazik. Igen nagy tért foglalnak el benne a ma még mindig nem eléggé kielégítő eredményeket regisztráló tehetség —, illetve intelligenciavizsgálatok, melyeknek alapjait a francia Bind és Simon rakták le az értelmi fejlettség mérésére szolgáló tesztsorozatokkal. E tesztsorozatok tökéletesítésével utánuk még sokan foglalkoztak és foglalkoznak ma is, de hogy ezek a vizsgálatok még ma sem tudnak olyan pontos, és minden tekintetben megbízható pozitív adatokat nyújtani, amelyekre a modern pedagógiának biztosabb alapokra való helyezéséhez feltétlenül szüksége is volna, annak egyik okát abban látjuk, hogy eddig még kevés (a következtetések és tanulságok levonásában óvatos) avatott, iskolázott gondolkozású psziho- lógus nyúlt hozzá e problémához. W. Stern maga is felismeri az itt fenyegető veszélyt, midőn kimondja, hogy a tehetségkutatásokhoz feltétlenül szükséges a komoly, alapos pszihológiai iskolázottság, mert e nélkül ezek a vizsgálatok dilettáns játékká és aggasztó áltudománnyá süllyednek.60 A differenciális pszihológiának másik nagyon fontos ága a karakterológia, amely a lélektani értelemben vett jellem mivoltát, fejlődését, fajait stb. kutatja. Ez ismét több irányra oszlik, amelyek közül a tipológiának van a pedagógiában legnagyobb szerepe. A differenciális pszihológia keretébe tartozó figyelem-, emlékezet- és temperamentum- stb. kutatást, illetve vizsgálatokat ma is csaknem kizárólag azokkal a kísérleti módszerekkel végzik, amelyek egyrészt az intelligenciavizsgálatok, másrészt a pszihofizika körébe tartoznak. Az itt elmondottakból világosan áll előttünk a differenciális pszihológiának a pedagógiával való szoros kapcsolata. Hiszen csak a differenciális pszihológiai ismeretek segítségével juthat el a nevelő a növendék egyéniségének alaposabb megismeréséhez, amelyre pedig feltétlenül és kikerülhetetlenül szüksége van. . . A kísérleti pszihológia és a pedagógia történetében azonban — mint előbb említettük — nagy jelentőségre emelkedett annak újabb iránya, az ú. n. „würzburgi iskola“ is, melynek megalapítója és szellemi vezére Ostwald Külpe, aki követőivel,61 ill. iskolájával együtt a bonyolultabb és összetettebb lelki jelenségeket vizsgálja. A gondolkozás, akarat, elvonás, sőt még az esztétikai tetszés problémáinak és jelenségeinek mélyebb megismeréséhez is az általuk végzett vizsgálatok hozták közelebb az újabb pszihológiát. 611 V. ö. W. Stern : Die diff. Psychologie. . . S. 17. 60 V. ö. W. Stern und Otto Wiegmann : Methodensammlung zur Intelligenzprüfung von Kindern u. jugendlichen. Leipzig, 1926.3 S. 450—461. 81 Ach, Lindworsky, Selz, Marbe, K. Bühier stb.
