Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 1. szám - Szathmáry Lajos: Vakvágányon

26

Szathmáry Lajos: Vakvágányon.

maga meríthetett az Élet könyvéből, hanem messzemenő következményei voltak e műnek az új felnémet irodalmi nyelv egységének megteremtése folytán is. Egységet tudott teremteni nyelvi eszközökkel a szertehúzó, szertehulló XVI. századbeli Németországban.

De gondoljuk csak meg, volt-e ilyen egységre nemzetnek, valaha is nagyobb szüksége, mint a mi magyar hazánknak ma, a trianoni meggyalázás után másfél évtizeddel. Mikor volt e nyelvben és lélekben való összefogásra nagyobb szükségünk, mint most ? Hiszen ma is ott tartunk, mint akkor régen, a török rabigában sínylődve, ma is „Két ellenség kétfelől szorítja“ nemcsak állami életünket, nemzeti önállóságunkat, hanem nyelvünk épségét is. A keletről beözönlő, galíciai észjárásból fakadó, éneklő hanghordozással be- lopódzkodó üzleti nyelvnek oly sok betolakodottja éppen úgy szorítja ki egyre nyelvünk eredeti szavait, fordulatait, szólamait, de még mondatszerkesztését, sőt hangsúlyát is, mint a „sport, kozmetika, elegancia és sikk“ kérdéseit tárgyaló „intelligenciát“ és „kultúrát^ mimelő sok angol, francia, német és más nyugat felől betolakodó élősködő. S beteljesül már-már nyelvünkön is a költő feljajdulása : „nem leli honját e hazában“.

Pedig most, mikor a fegyvert kicsavarták kezünkből, mikor ősi földünket kihúzták lábunk alól, mikor sok milliónyi édes magyar testvérünket elszakították közös édesanyánktól, hazánktól, valóban nem lehet ez az egyik legnagyobb megmaradt magyar érték, nyelvünk, hontalan földönfutó ! Fogjunk össze mi máskor is, másban is úttörő evangélikus magyar tanárok, s szerezzük vissza, vagy szerezzük meg, nyelvünk tisztaságát. Ne mondjunk le erről kényelemszeretetből, közönyből, tudákoskodásból ! Gondoljunk e vonatkozásban is Deák örökigazságú szavára : „amit erőszakkal vettek el tőlünk, azt visszaszerezhetjük, de amiről önként mondunk le, az örökre elveszett“.

Ne mondjunk le arról a kevésről, amink megmaradt, ellenkezőleg, ragaszkodjunk hozzá körömszakadtáig, forgassuk meglévő fegyvereinket az önuralomnak, a következetességnek, a kezdeményezésekhez szükséges erőfeszítésnek a hősiességével, s akkor Magyarországot ma sem dönthetik meg még a poklok kapui sem !

Budapest. Dr. Zelenka Margit.

V akvágányon.

Körülöttünk a nagyvilág lázasan hánykolódik válságaiban. Kulturális életünk is, mint amannak függvénye, hatalmas örvényekben kavarog. Űgylátszik, az iskolák kapui sem tudnak ellenállani a viharok erejének. Hiába : megvénhedtek. A múlt század individuális irányú nevelési eszményét elsöpörték a szelek. Ma a kollektív ember a korszerű. Azelőtt, ha leszögezetten nem is, de a tanárok lelkében, egy társadalomtól független, annak hátán minél ügyeseb