Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - zágoni Barra György: Lélektan és korszerű pedagógia
312 Zdgoni Barra György : Lélektan és korszerű pedagógia. ■ ■ a hallucinációtól ; a pos. utóképtől pedig egyebek közt abban, hogy mint emlékezeti kép is tisztán és világosan reprodukálható.13 Az eidetikus élmény (mert nemcsak optikai, de hallási, szaglási stb. eidetika is van) Jaensch szerint kb. a 10—-12. életévében tagozódik az előbb említett érzéki-képzeleti kettősségre. Addig kb. minden gyermek ezen a fokon van ; sok esetben, különösen a művészi v. költői hajlamúaknái, a felnőtt korban is megmarad ez az élményforma. Pedagógiai értékesítése e felfedezésnek még ma korai volna ; különösen mert sok mai pszichológus, különösen W. Stern iskolája tagadja az eidetika általánosságát, inkább szórványos és mellékes jelenségnek tartják. Az elen^J és alsófokú középiskolai oktatás szempontjából kívánatos voina e kérdést mielőbbi teljes felderítése. * 4. A mai „lélektani irányú“ pedagógia néhány most vázolt eredménye mellett a túlzásait se feledjük el. Nem beszélve az amerikai, francia, orosz stb. túlzó iskolákról, most azt a kizárólagosságra törekvést akarom megemlíteni, amely a ped. elméletben is mintha érvényesülni akarna : mindent lélektani alapon. Mint minden túlzás, ez is harcból keletkezett: a „Pädagogik vom Kinde aus“ harca a régi nevelés ellen. S valóban, ez a jelszó az előbb említett országokban győzedelmeskedett is; a mi nézetünk szerint nyugat nagyon is radikálisan, s nem éppen előnyére hódolt be az új irány túlzásainak. Ezzel szemben Németország s a germán kultúrhatás-terület, így hazánk is: fokozatosan, lépésenként tett engedményeket az új iránynak, s nem annyira egyes radikális újítók, mint inkább intézményes reformok által. Nem kétséges, hogy itt egy nagyon jól kimutatható ellenállás fékező hatása érvényesül s ez : a herbartizmus. A „Päd. vom Kinde aus“ a herbarti „Päd. aus dem Zwecke der Erziehung“-gal kerül szembe. A tisztán term.-tudományi, biológiai jellegű nevelés — a céljával meghatározott, a tiszta humánumot, mint ideált követő neveléssel.14 Az előbbi irány nagy tévedése, hogy egyoldalú gyermeklélektani beállítottsága mellett a célt: az embert elfelejti, illetőleg a természetes fejlődésre bízza. Tehát valamire, ami nincs ! Mert éppen ezt az irányt jellemző naturalista felfogás szerint : a mai gyermek fejlődését determináló környezete minden, csak nem természetes ! Már pedig a ped. rendszer és a nevelői eljárás nemcsak elvszerű, de céltudatos is kell, hogy legyen. A célok és értékek kiválasztása pedig nem lélektani, hanem bölcseleti kérdés, ebben tehát a lélektan mindig alárendelt helyzetű a filozófiával szemben, mint ahogy az eszköz alárendeltje a célnak. Nem helyes tehát a herbarti pedagógia bukásáról beszélni : a pedagógiát Herbart építette először lélektani alapokra ! Tehát nem a herbartizmus, hanem a túlhajtott asszociációs lélektan bukott meg, midőn a pedagógiai gyakorlat az új lélektan alapjaira helyezkedett. Ezzel szemben a fejlődés kontinuitása, az iskolaszerűség elvének biztosítása és mindenekfölött: a nevelés eszményének az állandó célban való őrzése : ez a herbartizmus hatása, mely ma elevenebben él, mint valaha. 13 E. R. Jaensch : Die Eidetik u. die tipologische Forschungsmetode. 1927. 14 Mitrovics Gv. : A nevelést idomány alapvonalai. 1933. £
