Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - zágoni Barra György: Lélektan és korszerű pedagógia
Zdgoni Barra György: Lélektan és korszerű pedagógia. 311 önuralmi lelki gyakorlatok. Mindkét hatásra a legjobb alkalmat a vallási nevelés nyújtja. Ezért az akarati nevelésben a hittan elsőrendű fontosságéi tárgy. Visszatérve lélektani áttekintésünkre, nevezzük napjaink pszichológiai tudományát: 5. Alaklélektannak, ezzel mintegy jellemzőleg kiemelve azokat az irányokat, melyek a legélesebben szembehelyezkedve a régi, angol-német asszociációs lélektannal, a lelki életet annak alaki — minőségi tulajdonságaival magyarázzák. (Köhler, Wertheimer, Kofka stb.) A struktúrás és alaklélektant a módszerük egyezésére való tekintettel vettük itt egy kalap alá ; viszont több új irányt, mint pl. a viselkedéstani, az introspectív, objektív módszerű pszichológiát e keretek közt nem tárgyalhatjuk. Már régen világos volt, hogy a tudattartalom nem egyszerű summája a lelki komponenseknek, hanem azok egészen új jellegű konstitúciója (triviális példával : amint pl. H20 a H-tól és O-tól merőben elütő, új tulajdonságokkal rendelkezik). Tehát bizonyos értelemben több, más értelemben kevesebb* mindenesetre más, mint az elemi részek összege. Az elemi részek egymásra- hatásának, a relációnak is van bizonyos minőségi vonása (pl. a hangközök, vagy a konszonáns, disszonáns akkordok lelki hatása), de az élmény-egésznek mégis önmagában van a minőség-jellege, mely az elemekből nem magyarázható. Ezt a tulajdonságát nevezik alaki minőségnek (komplexqualitás). Ilyenforma pl. egy melódia-,,alak“, melyet felismerünk akkor is, ha más fekvésben és ütemben, esetleg hamis hangokkal adják elő. (Th. Lipps, Kreuger, Külpe stb.)u Ma már kb. minden modern lélektan egyetért a szellemtudományi irányúval (Dilthey, Spranger) abban, hogy a lelki élet egységes egész, melyben jóllehet a részfunkcióknak fontos szerepük van, de ezek csak az egészből érthetők meg, s attól nverik jelentésüket.11 12 A lelki tartalomnak ezt az adott alkati egységét nevezik struktúrának s az ilyen lélektant struktúrpszichológiának, alaklélektannak. Jellemző a mai — experimentális irányból fejlődött -—• lélektanra, hogy a metafizikát teljesen ki akarja kapcsolni problémaköréből. A test-lélek viszonyát genetikus felfogásban igyekszik magyarázni. Ennek tükrében a külső és belső világ viszonya kb. így alakul : A lelki élet kezdete nem az egyszerű érzet (mint azt különösen az asszociációs lélektan feltételezte), hanem egy erős érzelmekből és primitív ösztöntörekvésektől át- meg átszőtt, kontúrok nélküli komplexum. A fejlődés különböző fokain ez a — kezdetben minden részletében homályos „tömeg“ tagozódik, éspedig úgy, hogy egyes tartalmak elválnak másoktól ; ekkor kezd kidomborodni a tudat szemléleti karaktere. A figyelem növekedésének arányában képes a tudat egyes tartalmakat kiemelni, másokat háttérben hagyni. Minél inkább kifejlődik a képesség az egyes momentumok önmagukban való felfogására, annál tagoltabb, kontúrosabb lesz a tudatkomplexum. Végre, a fejlődés magasabb fokán, az élményhalmazból már az egyes „érzetet is ki tudjuk emelni, absztrahálni, azonban a többi ezzel összefüggésben marad, és valahol a,,tudat-alattiban“ folytonos láncot alkot egész elmúlt és jövendő lelki életünkkel?? E szerint tehát a gyereknél s a primitív embernél az érzéki és képzetvilág még nem vált el egymástól ; a fejlődés folytán végbemenő lelki metamorphosis s az egyre bővülő tapasztalati kincs fogja majd fokozatosan elősegíteni ezt az elválasztást. A gyermekkori ú. n. eidetikus szemlélet mindenesetre igazolni látszik ezt a felfogást. Ez a ma még fel nem derített gyermekkori jelenség abban áll, hogy a szemléleti tárgy eltávolítása után az eredeti érzetkép teljes részletességében megmarad, sőt sokszor élénkségben és hűségben még megnövekedve; valóságos látásról van itt szó a nélkül, hogy a szemlélő egy pillanatig is összetévesztené e látási képet a tárggyal magával. Ebben különbözik 11 Várkonyi H. : Az alaklélektan kifejlődése. M. Pszich. Szemle 1928. I. 12 Spranger i. m., továbbá : ( laperéde : Psychologie de 1’ Enfant. 1926.
