Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 7. szám - zágoni Barra György: Lélektan és korszerű pedagógia

310

Zdgoni Barrd György: Lélektan és korszerű pedagógia.

Binet és dr. Simonnak a gyermeki intelligencia fokozatainak megállapítását szolgáló teszt-sorozat módszere9 mily hatalmas áramlatot indított el. Németországban (Meumann, Lay, Bobertag, Giese, W. Stern, Lobsien), Amerikában (Dewey, Thorndike, Sandiford), Svájcban (Claparéde, Ferriére) stb. az experimentális pszichológia mint a pedagógia alaptudománya jelenik meg. A lélektani kísérlet főként ped. célúvá válik ; éspedig a gyermek intelligencia-korán kívül főként a nevelői folyamat egyes tényezőit, a tanítási munka eredményét, a művelődési anyag hatásait vizsgálja a legkülönfélébb egyéni és tömegkísérletekkel.10

Az egyre tökéletesedő kísérleti és mérő eljárások s különösen a szakszerű kritika felderítik, hogy lelki elemeket vagy „alkatrészeket“ közvetlenül sohasem lehet mérni. Csupán az egységes élménykomplexumot, mint egészet, vehetjük vizsgálat alá, hiszen a legegyszerűbb érzéki észrevételben már jelen vannak a lelki élmény összes faktorai : emlékezés, összehasonlítás, felismerés, megítélés stb. Ezzel a felismeréssel a fizikálizmus kora letűnt, a mérőapparátusok szerepe a megfelelő korlátok közé szorult. A lelki jelenségek összefüggését s ezek viszonyát az érzékszervekhez a szellemi irányú lélektan finom analízisével kutatják, s ez ismét egy fejlődési fokot jelent:

IV. az analízis korszakát. A rendszeres önmegjigyelés a belső élmény megismerési eszköze, melynek nincs szüksége technikai fogásokra. A fordulatot azonban elsősorban fiziológiai eredmények hozták : az agynak, mint a gondolkozás centrumának újabb vizsgálata megmutatta, hogy inger és élmény nem mindig adaequatus tények. Igen valószínű, hogy az eltérést, mely qualitativ és quantitativ egyaránt lehet, fiziológiai agyfolyamatok átalakító hatása okozza. Másoldalról viszont ugyanilyen hatást váltanak ki bizonyos pszichikai, emlékezeti faktorok, tehát nem a jelen lelki tényekből, hanem a lélek előéletéből származó, ú. n. residuumok. Ezzel előtérbe lépnek a genetikus problémák, s az aktuális tudattartalmak mellett éles szemek kezdik kutatni a diszpozíciókat. A gondolat-pszichológia viszont a gondolkozás és ítélet lelki folyamatát analizálja (Külpe és iskolája, Ach, Marbe, Michotte stb.) különösen a nem szemléleti tudattartalmat. Áz akarat vizsgálata lép előtérbe. Felmerült a determináló tendencia elve (Ach), mely szerint bizonyos meghatározott ingerekre minden egyén pszichofizikai szervezete által meghatározott módon reagál. E szerint a vágyak, törekvések is az inger, reakció és a meghatározó- tendencia függvényeként állanak elő. Az akarati cselekvés ingere lehet pl. valamilyen kívánatos dolog megismerése. Csakhogy a kiváltott — mint fentebb láttuk — önkéntelen reakció : a vágy, az egyidejűleg felmerült hasonló vagy ellentétes tartalmak (motívumok) gátlásába ütközik. A „motívumok harcából“ a tudat által értékítélet szerint kiválasztott lesz a győztes.

Az akarati nevelés szempontjából a vázolt elmélet két fontos tényre vet világot ; az egyik az, hogy valakinek akarati képességét époly kevéssé növelhetjük, mint pl. szellemi kapacitását. Az egyik épúgy, mint a másik születési diszpozíciók dolga. Ellenben igenis nevelési hatásokkal befolyásolhatjuk mind az értelmet, mind az akaratot. Az előbb említett „motívumok harcából“ u. i. természet szerint az erősebb — tehát az érzéki vagy önző irányú — győzedelmeskedne ; ha ezzel szemben mégis a nemesebb, á jobb került felül, úgy az erkölcsi énünk győzelmét jelenti — de a legyőzött is magunk vagyunk. Az akarati nevelés célja tehát : az erkölcsi én erősítése. Ezt pedig két úton is elérheti: az értelmi nevelés folyamán a tudattartalomnak oly kialakításával, mely helyes értékítéletekre vezet, másrészt a gyakorlás vagy szoktatás útján (training of the will: J. Dewey), melyek nem egyebek, mint önmegtagadási,

9 A. Binet: L’etude experimentale de 1’intelligence Paris, 1903. — O. Bobertag : Über Intelligenzprüfungen nach d. Methode v. B. u. S. III. Leipzig, 1928.

10 M. Lobsien : Intelligenzprüfungen auf Grund v. Gruppenbeobaeht- nngen 1914.