Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - Szele Miklós: A mai valláspedagógia főbb meglátásai
Szele Miklós: A mai valláspedagógia főbb meglátásai. 29X nem működnének! A funkcionális nevelés a szándékosnak a lehet- ségesítöje. És a funkcionális nevelés azt is jelenti, hogy nevelés-közben maga a nevelő is neveltetik: új és új élethatásokat nyer. De mondanunk sem kell, hogy nem mindenféle közösségben folyik funkcionális nevelés, hanem csak olyan organizmusokban, amelyek Istentől teremtett adottságokon nyugosznak. Racionális emberi célkitűzéseken alapuló szabad egyesülésekben nem beszélhetünk „funkcionális“ nevelésről. Isteni adottság pl. a családban a vérközösség. a nemzetben a népiélek közössége, az egyházban a Szentlélek közössége. A családban nem az apa vagy az anya nevel, hanem maga a család, és éppen ez a funkcionális nevelés. Ugyanez áll a másik két organizmusra is. A ma általánossá lett kollektív életfelfogás ráeszméltetheti az egyházat is az ő igazi lényegére, hogy ő nem .szabad társulás“, hanem népközösség: Krisztus népének organikus közössége. Isten eleve- elrendelése, szabad kegyelmi kiválasztása, az Igében hangzó elhívása, ennek a külső elhívásnak a „látható Igében“ : a sákramentomokban való manifesztálása és a Szentlélek által való belső megerősítése, magának a Szentléleknek ajándékozása és bírása : ezek azok az isteni adottságok, melyeken az egyház alapul, s melyek az egyházban a tagok funkcionális nevelését végzik.5 Végeredményben a funkcionális nevelés egyértelmű azzal a ténnyel, hogy Isten maga nevel, és nem mi emberek. Az egyházban folyó funkcionális és szándékos nevelés viszonyát így fogalmazhatjuk meg : Mi hirdetjük az Igét, és Isten teszi azt foganatossá, ahol és amikor akarja. Mi megrajzoljuk a váltságeszményt, és Isten realizálja azt, amikor Neki tetszik. Mi magyarázni és tudatosítani igyekszünk azt, amit Isten megfoghatatlanul végez a lélek tudattalan mélységeiben. A keresztség ténye : funkcionális nevelés ; a keresztség magyarázata : tudatos nevelés.6 Világos, hogy az elsődleges nevelő munka Istené, s a mienk nagyon is másodlagos. Egyfelől a keresztyén alázatosság, másfelől az a keserű kiábrándulás, mely a maga humanitásának vélt nagyságában elbizakodott embert sorozatosan érte és éri, megtaníthatná végre a nevelőt s 5 Az egyházról, mint ilyen isteni adottságokon nyugvó organikus közösségről s az abban folyó funkcionális isteni nevelésről gyönyörűen beszél a Heid. Káté az 54. kérdésben : „Hiszem, hogy Isten Fia, világ kezdetitől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből, szent Lelke és igéje által, az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetét gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrizi; s hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.“ És Kálvin (Institutio IV., 1): „Isten az egyház ölébe akarja az ő gyermekeit összegyűjteni; az egyház fáradsága és szolgálata által akarja őket táplálni... nemcsak gyermek, hanem felnőtt korukban is, míg- csak végtére a hit céljához el nem érkeznek. Mert amit Isten egybeszerkesztett azt az ember ne válassza el: akinek az Isten az Atyja, az egyház legyen az anyja annak.“ 6 V. ö. Imre Lajos dr. A predestináció tana az igehirdetésben és nevelésben. Theol. Tanulmányok 36. sz.
