Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - Szele Miklós: A mai valláspedagógia főbb meglátásai
292 Szele Miklós : A mai valldspedagógia főbb meglátásai. az Istent kereső emberhez, hogy Istennek ezt a kijelentését mellőzni, „vallásosságunkat“ ettől függetlenül kiépíteni — bűn nélkül nem lehet. Istent komolyan nem venni bűn ; már pedig nem veszi komolyan Istent az, aki mindenütt keresi őt, csak éppen Jézus Krisztusban nem. (V. ö. itten Cselekedetek könyve 17, 27■—31.) Mivel Jézus Krisztus Igéje az egyházban hirdettetik, azért a most előadottakban a vallástanítás egyházi jellegének további indokolása foglaltatik. 3. Funkcionális és tudatos nevelés. Hogy igazi vallásos nevelés csak az egyházban, az egyházból és az egyház által lehetséges, ez nemcsak az újabb teológiai meglátásból következik, hanem az általános pedagógia is alátámasztja ezt. Van ugyanis az általános pedagógiának egy korszakalkotó felfedezése, amely nagy mértékben segítségünkre jön a vallásos nevelés igazi lényegének a meglátásában is. Ez pedig az, hogy nevelni igazán csak a közösség tud. A Spranger által tanított „objektív szellem“, mely mint egyénekfölötti tényező, készen várja, neveli, alakítja, a maga struktúrájába belefoglalja az egyéni lelket. A közösségben meghatározott lelki erők állandó áramlása folyik, amely lelki erők átjárják a nevelő és a növendék lelkét egyaránt, és a nevelést lehetségessé teszik. Az általános pedagógiának ezt a nagy felfedezését juttatja kifejezésre pl. Krieck Ernő :4 „Az egyén számára növekedés és különösen lelki növekedés csupán a közösségben-élés feltétele alatt lehetséges. A tudattalan nevelő hatások a közösség életének közvetetten, elementáris és szükségképpeni megnyilatkozásai. Minden elementáris és funkcionális hatás alapvető és nélkülözhetetlen feltétele a reája épülő és rajta nyugvó tudatos nevelő hatásoknak. A funkció teremti meg az alapot a tudatos nevelés számára. A tervszerű, szándékos nevelés csak azt viszi teljességre, amit a funkcionális nevelés kezdett meg.“ A „funkcionális nevelés“ tehát nem más, mint maga az a teremtő, formáló életfolyamat, melynek árama egy közösség lelki testében kering, s annak a közösségnek élő és aktív tagjait napról-napra áthatja. A „tudatos vagy szándékos nevelés“ viszont nem lehet más, mint ennek a nevelő életfolyamatnak (funkciónak) a magyarázata, tuda- tossá-tétele, megrajzolása, továbbá a növendéknek a funkcionális növekedésben való segítségnyújtás példa, fegyelmezés, gyakorlás stb. által. A kétféle „nevelés“ fogalmának megkülönböztetése és egyszersmind a funkcionális nevelés határozott elsőbbségének, primátusának a megállapítása jellemző tehát napjaink pedagógiai felfogására. Mert a céltudatos nevelés, a tudatosítás és segítségnyújtás egyáltalában nem volna lehetséges, ha előbb már a funkcionális nevelő hatások 4 Id. L. Fendt, Katechetik, 1935. Sammlung Tőpelmann R. II. B. I. Gieszen. 2 1.
