Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - Szele Miklós: A mai valláspedagógia főbb meglátásai
Szele Miklós : A mai valláspedagógia főbb meglátásai. 291 Ez az utóbbi fejlemény nálunk, ahol a vallástanítás az egyházak kezében van, természetesen nem következhetett be ; annál inkább bekövetkezett Németországban, ahol — ne feledjük — a teológia és a vallástanítás egyháztól-függetlensége és részben egyházellenessége jóval megelőzte a nemzeti szociálizmus uralomrajutását. Hogy az objektív szellemközösségből kiszakadó és azzal ellentétbe helyezkedő egyéni élmények kultusza micsoda önkényt szabadít fel nemcsak vallásos, hanem egyéb téren is, arra rendkívül jellemző az, amit Hitler Adolf a német művészetek elfajulásával kapcsolatban ír: „...minden érthetetlen és őrült alkotást mint benső élményt (inneres Erleben) tálaltak fel a csodálkozó világnak, és ezzel igazolni vélték alkotásaikat. Nem kétséges, hogy ilyenfajta „benső élmények“ is lehetségesek, kétséges ellenben, hogy szabad-é az egészséges emberiség számára elmebetegek és gonosztevők hallucinációit kiállítani. Egy Schwind vagy egy Böcklin művei is belső élményeken alapulnak, csak éppen Istentől ihletett művészek élményein és nem paprikajancsikén (Hanswursten)... A művészet minden kigúnyolása előtt meg kellett hajolnia annak, aki nem akarta, hogy mű-értetlennek kiáltsák ki; úgyhogy végre is a jó és rossz megítélésében tökéletes bizonytalanságnak kellett bekövetkeznie.“2 Ugyanő más helyen, a vallásos élet felbomlásával kapcsolatban, igen helyesen jegyzi meg, hogy „a vallásos hit tartalmának föltétien tekintélye (tehát éppen az, amit mi „objektív jelleg“-nek nevezünk e tanulmányban) az az alap, amelyen ez a hit hatékonnyá tud lenni. . . Európában milliók vannak, akik a vallásos élettől vagy idegenek, vagy a saját egyéni útjaikat járják. Ennek, különösen erkölcsi tekintetben, káros következményei vannak.“3 A hit szubjektív jelenség, de alapja, előföltétele transzszubjektív. Ez a transzszubjektív alap (a „föltétien tekintély“, melyre Hitler céloz) a protestantizmusban nem emberi, hanem isteni, t. i. az isteni Kijelentés maga, a maga objektív adottságában, a maga egyének fölötti és egyénektől-független mivoltában. Reformátori alapon a hitet nem értelmezhetjük másképpen, mint Kálvin : „Dominus per evangélium nos vocat; nos vocanti per fidem respondemus“. Az Igétől független hit, a kijelentés-nélküli hit (fides naturális), vagyis a homo religiosus „természetes“ vallásos élménye csak látszatos, talmi vallásos élmény, mert benne az ember legfeljebb a maga leikével vagy az univerzum gondolatával találkozik, de nem azzal az élő Istennel, Aki az Igében és egyedül az Igében akar az emberhez közeledni. A pusztán emberi és individualista vallásosságnak is, ha komoly Istenkeresés nyilatkozik meg benne, lehet viszonylagos értéke, de megtalálni Istent csak az Igében lehet, és éppen ezért minden ilyen vallásosság a magát Jézus Krisztusban kijelentő Isten előtt hitetlenség számba megy. Ő oly világosan és határozottan szólt Jézus Krisztusban 2 Mein Kampf. Von A. Hitler. 102—106 Aufl. 1934. München. I. B. 288. 1. 3 U. o. 293. 1. 1»
