Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Zelenka Margit: Nyelvtisztasági munka az iskolában
Dr. Zelenka Margit: N yelvtiszlasági munka az iskolában. 21 különösen fontos, hogy minden magyar értékhez szívósan ragaszkodjunk, és minden magyar jogot körömszakadtáig védjünk. Lehet is védelmeznünk. Forduljunk népünk és költőink ízig-vérig magyar nyelvéhez, és nem fogunk tanácstalanul tévelyegni. Ha pedig értelmes meggondolás és kegyeletes érzés szerint is így határoztunk, keressük azokat a módokat és megoldásokat, melyekkel ez elhatározásunkat saját magunkra nézve is megvalósíthatjuk, és nevelő- és oktató hivatásunkat teljesítve, a reánkbízott új nemzedékre is továbbörökíthetjük. Az alábbiakban másfél évtizedes tapasztalat alapján számolok be arról, milyen módon és milyen eredménnyel folyik ez a munka a budapesti Ev. Leánygimnáziumban. Iskolánk e munkáját még mint a polgáriiskolai Önképzőkör vezető-tanára, Jeszenszky Ilona kezdte meg 15 évvel ezelőtt. Akkor indult meg tehát ez a munka iskolánkban, mikor még sem az Akadémia nem újította fel ilyen tudatos célkitűzéssel magyarosító törekvéseit, sem ujságközlemények nem foglalkoztak szinte naponta ilyen irányú vitákkal, sem miniszteri rendelet nem kívánta a tanárok ilyen célú munkáját, mint napjainkban. (V. K. Min. rend. 45,262— 1934.) A szükséglet váltotta ki e törekvést. Iskolánknak abban az időben még több idegen anyanyelvű, vagy idegen észjárással, kiejtéssel, hanglejtéssel beszélő növendéke volt, és minden tőrőlmetszett magyarajkú tanár és növendék nyelvérzékét jogosan bántotta a sok idegenszerűség. Olyan idők voltak ezek, mikor minden magyarnak fokozottan éreznie kellett azt a vágyat, hogy mindenben, látszólagos külsőségekben is bármely pillanatban vallomást tehessen magyar volta mellett. (Ugyanolyan lelkesedés volt ez, mint az a másik, mely szintén érzékelhető módon, magyar ruha viselésében fejeződik ki ma, és teszi tudatossá a gyermek előtt is állandóan magyar voltát. Örömmel jegyezhetjük meg itt is, hogy ezzel a mozgalommal is megelőzte Ev. Leánygimnáziumunk a miniszteri rendeletet, amint az illik is, hiszen evangélikus iskoláink, intézményeink és honfitársaink mindig úttörők voltak minden más téren is.) Iskolánk nyelvtisztító munkája akkor az önképzőkör munkáján belül folyt, és jellemző és tömör nevet vett fel : ,,Szemáe“-szóban, a Szép Magyarsággal .Beszélők Egyesülete címnek szókezdő hangjaiból összevonva, de jelölve a magyarnak egyik legszebb jellemvonását is, a nyíltan szembe néző, veszedelemmel is bátran szembe- forduló mivoltát. Osztályonkint 2—2 ú. n. Szembeör (nyelvőr) vigyázott a tanulótársainak beszédére, jegyezte az elkövetett hibákat, magyartalanságokat és igyekezett saját, minél tökéletesebb nyelv- használatával példát adni társainak. A hibát elkövető gyermek a hibás kifejezést köteles volt helyes alakjában tízszer, vagy többször is leírni. Lényegében ma is ily módon végezzük e munkát néhány változtatással, amit a tapasztalat tett szükségessé, vagy ami a behatóbb munka folytán vált lehetővé. Időközben ugyanis kivált ez egyesület az Önképzőkör keretéből, akkor, mikor polgáriiskolánk
