Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Dr. Vetéssy Géza: A magyar nyelv tanításának problémái a középiskola első osztályában
Dr. Vetéssy Géza : A magyar nyelv tanításának problémád 267 buborék“. Kell-e mondanom, hogy Pápán ma is fel-felhangzik németórán a német, s angolórán az angol dal? Szeretném ha latinórán a latin dal hangzanék. Ügy tudom, nagyon szép Horatius-dalok vannak, újabb szerzők kompozíciói. Miért nem véssük be Horatiust ezen a réven diákjaink leikébe? Miért nem építünk a latin dalokkal Európa-szerte hidakat az európai ember szívébe? Igaz, a latin kiejtésében is van különbség Európa népei közt, de tapasztaltam, hogy a magyar, a német, az angol azért el tudja együtt énekelni a „Gaudeamus“-t. S tud hozzá csatlakozni a francia és a holland s a többi is. A közös dalban természetesen nem látok politikai hidat és erőt, de ennek az annyira veszélyeztetett Európának minden egységesítő eszközt és összekapcsoló erőt fel kellene használni lelki egysége elősegítésére s léte erősítésére. De ezzel már messze is kalandoztam a céltól, hiszen feladatom csak az volt, hogy nyelvszakos kartársaim előtt feltárjam azt a nevelő erőt, mely a közös dalban van, rámutassak arra a nemzetnevelő hatásra, amely az irodalmi értékű líra zenei átélésében rejlik, s kérjem őket, hogy azt a hálás nevelő eszközt, amely az osztállyal való együtténeklésben rendelkezésükre áll, használják fel. Pápa. Trócsányi Dezső. A magyar nyelv tanításának problémái a középiskola első osztályában. Ezelőtt két esztendővel az I. osztályban az egyik osztályfőnöki órán kis diákjaimmal a középiskolában tanult tantárgyakról beszélgettem, s megkérdeztem tőlük, hogy melyik tárgyat tartják a „legnehezebbnek“. Legnagyobb meglepetésemre, szinte csaknem közös felkiáltással a választás a magyarra esett, amit éppen én tanítottam az osztályban. Kíváncsian puhatolózni kezdtem, hogy mi lehet az oka a váratlan feleletnek, s nemsokára a fiúk erre is megfeleltek. Szeretik s „könnyűnek is“ tartják a magyar dolgozatírási és az olvas- mányi órákat, de annál jobban félnek a nyelvtani óráktól ! Óra után még sokat gondolkoztam a megszívlelendő beszélgetés felett, s elhatároztam, hogy alaposan utána nézek a dolognak. Vájjon bennem ven-e a hiba, az én tanítási eljárásomban, vagy talán a középiskolai Utasítások követelte módszer tér el nagy mértékben a népiskolai módszertől, amely szerint a gyermekek négy éven át tanulták a magyar nyelvet. Már óráimon előzőleg is rájöttem arra, hogy a gyermekek nyelvtani ismeretei rendkívül hiányosak. S főleg bizonytalanok, helyesírásuk ingadozó és nem pontos, nagyon sokszor még a rövid és hosszú magánhangzó, vagy mássalhangzó közötti különbséget sem érzik, fogalmuk sincs a mondatrészek és a szótagok közötti különbségről,
