Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Trócsányi Dezső: Középiskolai nevelés és zene
266 Trócsányi Dezső: Középiskolai nevelés és zene. át a zeneművészet klasszikus munkáit; de lehet, hogy hanglemezekkel és zenetörténeti hangversenyekkel is segítenek majd az ügyön az énektanárok, akik remélhetőleg bekerülnek már egyszer a rendes tanári státusba, s teljes felkészültséggel és odaadással szentelik majd magukat a középiskolai zenei nevelésnek. Magas képzettségű és igazi zenei műveltségű ének- és zenetanárokra a középiskolának annál nagyobb szüksége van, mert a fennebb érintett módú irodalmi nevelésnek ők lehetnek hathatós támaszai. Nem mindegyik kartársunk tud énekelni, a diákokkal dalolni, a dalt vezetni, nekik a dalt megtanítani, ezért nagy mértékben igénybe kell vennie az énektanár segítségét. Kiegészítem Mohácsy Endre fejtegetését: a zene passzív élvezésén haladjunk túl, a mai középiskola mint a cselekvés iskolája nyújtson alkalmat minél több ponton diákunknak az aktivitásra ; amit nagyobb nehézség nélkül énekelni lehet, énekeljük az osztállyal, a többit pedig mutassa be az ének és zene tanára a fennebb említett módokon és eszközökkel. A magyar órákon énekeljük a magyar irodalom dalkincsének gyöngyeit, mégpedig minél korábban, lehetőleg már az első osztálytól kezdve. A tízéves görög gyermekek is megtanulták a maguk jóval hosszabb dalait, a mi diákjaink is képesek erre ; sok időt egy-egy dal az órából nem vesz el, s az irodalomnak, mint a szépség nagyszerű értéke irányában nevelő eszköznek hatóerejét kellő kifejtésre segíti. Az óráink úgyis sokszor szárazak, hidegek, miért ne vinnénk beléjük egy kis elevenséget, melegséget, mikor olyan könnyen megtehetjük. S ha a magyar órákon az első osztálytól kezdve elő-előfordult egy-egy dal, mire az irodalomtörténethez ér diákunk, már lelkileg össze is forrt az írókkal, s együtt is marad velük az iskola padjain túl is. A dallam nem engedi elfelejteni a költőt, az eldalolt dallam pedig vissza-visszaidézi a költő szellemét, s géniuszával közelebb kapcsolja az éneklőt a nemzeti géniuszhoz. S ha a magyar nyelv tanára nem dalos és nem zenész, s az énektanár sem tudja megadni mindig a kellő támogatást, minden osztályban akad egy-két-több jobb muzsikus, aki a dallamot a többieknek hegedűn eljátssza, előénekli; a szükséges kottát vagy odaadjuk neki, vagy ő maga megszerzi, előkeríti. * A középiskola sokoldalú műveltség nyújtására törekszik, s e célból idegen nyelveket is tanít, s a nyelvtanításban a technikai céllal, azaz a nyelv megértésével s az élő nyelveknél a beszédkészséggel legalább is egy színvonalra helyezi a nyelv és a nép szellemének megismerését is. E szellem megismerésének egyik kitűnő eszköze a dal. Mint németszakos tanár néhány német dalt is megtanítottam diákjaimnak, szívesen dalolták, azaz daloltuk, s emlékeznek rájuk ma is. Ezek a nép- és műdalok lelkűknek ma is kincsei, míg a többi német olvasmány és irodalomtörténet nagyrészt „eloszlott mint a
