Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Trócsányi Dezső: Középiskolai nevelés és zene
Trócsányi Dezső : Középiskolai nevelés és zene. 265 idején — ha jól emlékszem — nyolc éven át tanultunk éneket, s pl. Pápán most is hat évig tart az énektanulás. Prot. iskoláink ezen a ponton is előbb jártak az állami pedagógiánál, s útmutatóul szolgálnak neki. Viszont azt is látjuk, hogy nálunk is sok a hiányosság. Midőn most a középiskola és a zenei nevelés kérdésére nézve néhány gondolatot elmondok, nem énektanáraink munkáját akarom kritizálni, hanem arról akarok beszélni, hogy diákjaink zenei nevelését a magyar nyelv és irodalom tanárának, sőt a többi nyelvszakos tanárnak is támogatnia kell, s ez a támogatás nem is ütközik nagy nehézségbe. * Mohácsy Endre nagy elismeréssel jellemzi Tinódi Lantos Sebestyén dallamait, s a Beöthy Zsolt irodalomtörténetének ismerői tudják, hogy pár Tinódi dallam kottája benne is volt a tankönyvben. Megpróbáltam hegedűn lejátszani őket, s úgylátszik játékomban volt a hiba, mert nem fedeztem fel a dallamokban a „hatalmas lendületűét, a „színbeli gazdagság“-ot, s Tinódit nem énekeltük az osztályban. „Az őszi harmat után“... már felsírt Balassa Bálint tárgyalásakor, s utána az osztály dala többször volt szerves alkotórésze az irodalomtörténeti óráknak. Elkövetkeztek a kuruc nóták, Amadé katonaéneke, egypár Csokonai-dal. Amint látható, a hetedik osztály irodalomtörténeti anyagában nagyon kevés lírai kincsünk van, amit dalolva is elevenné tudunk tenni. A hiba természetesen ott is kereshető, hogy nem ismerjük eléggé dalkincsünket, a régebbit még ke- vésbbé, mint az újat: ma is emlékszem, mennyire meglepődtem, midőn évekkel ezelőtt Balatonkenesén egy öreg parasztasszony dalolt egy nagyon szép Ivölcsey-dalt, amelyet azóta sem hallottam. A nyolcadik osztály irodalomtörténeti anyagában már jóval bőségesebb és ismertebb a dalolható és ismeretes lírai kincs, itt viszont az elvégzendő anyag nagysága s az idő rövidsége korlátozza a dalolást. Ha korlátozza is, azért „fiaim, csak énekeljetek“, mert a megtanult irodalom- történetet úgyis legnagyobbrészt elfelejtitek, s igen-igen kevesen fogjátok elő-elővenni irodalmunk letűnt Íróit, mert a jelen irodalmi termelése olyan bő, hogy azt sem tudjátok figyelemmel kísérni. Viszont, ha az irodalomtörténeti órákat dal kísérte, társas összejöveteleitek alkalmával fel-fel fog csendülni a magyar dal, s melegedjék fel szívetek nagy költőink dalain, s ápoljátok ezáltal fajunk és hazánk iránti szeretetünk nagy érzését! Nekünk a középiskolában nem zenei műveltség nyújtása a főcélunk, hanem „emberség“-re, mégpedig magyar emberségre való nevelés az énektanítással kapcsolatban is. Sokoldalú és áldásos műveltséget óhajtunk belénevelni diákjainkba, de mindenkor az emberség, az emberiesség értelmében. Ha az új tanterv szerint mód nyílik rá, adjunk fiainknak zenei műveltséget is. Már „Modern gimnázium“ c. 1924-ben megjelent dolgozatomban írtam arról, hogy eljön az idő, amikor a közoktatásügyi rádióleadás küldi el a levegőn
