Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Óravázlatok
250 Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Óravázlatok. ezt az előkészületet írásban le kell rögzíteni ; teljes egészében azonban nem vagyok hajlandó ezt a leírást sem munkatöbbletnek minősíteni, mert nyilvánvaló, hogy az előkészület és a leírás nagyobb részében időbelileg összeesik, és így valójában munkaszaporodásról alig-alig lehet beszélni, legfeljebb csak a kisebb részében. És vájjon célszerű törekvés volt-e a társadalmat úgy informálni, hogy szegény tanárokat agyonsanyargatják a temérdek írnivalóval? Erre a leghatározottabban nem-mel felelek. Először is azért, mert ez az állítás, amint most bebizonyítottam, nem felel meg a valóságnak, márpedig arra egyáltalán nincs szükségünk, hogy hamis érvekkel harcoljunk a magunk érdekeiért. Másodszor ez a panaszolkodás semmiképpen sem alkalmatos a tanársággal szemben eléggé kedvezőtlen közfelfogás megváltoztatására. A magyar középiskolai tanárság ugyanis úgy anyagilag, mint erkölcsileg erősen háttérbe van szorítva több társadalmi osztályhoz képest, különösen a bírákhoz viszonyítva. Ezt a lemaradást behozni mindnyájunk törekvése, de siker csak úgy remélhető, ha a magyar társadalom egésze egyr- szer be fogja látni a mi igaztalan hátrahelyezésünket, és keresni fogja ennek a visszásságnak az orvoslását. Míg ez bekövetkezik, addig bizony sokat kell küzdenünk egyen-egyen és összesen. Egyik főérvünk, amivel igazunkért harcolunk, az szokott lenni, hogy az az iskolai 3—4 tanítási óra, amit egy tanár délelőttönként intézetében lead, a napi munkájának csak egyik részlete, az, amelyiket mindenki láthat és ellenőrizhet; de a másik részlet éppen olyan fontos és időben semmivel sem kevesebb, s ez az, amit nem lát senki, mert otthon, a tanár lakásán folyik le. Ez a láthatatlan tanárkodás a dolgozatok javítása, szertárak és gyűjtemények kezelése és gondozása stb. és mindenek felett a másnapra való előkészülés. Különösen e legutóbbira nagyon nyomatékosan szoktunk hivatkozni. És nem furcsa, nem súlyosan ellentmondó körülmény az a társadalom szemében, hogy mikor ennek az otthoni előkészületnek mintegy az írásos megvalósítását, habár csak vázlatosan is, a VKM elrendelte, akkor mi, tanárok, rögtön előálltunk panaszainkkal, és telejajgattuk az országot a kibírhatatlan munkatöbblet miatt? Nem érezzük-e magunkon a többi osztályok fürkésző tekintetét, mely nem a sajnálattal van tele, hanem inkább azon megütődéssel, hogy mi húzódozunk a köteles munkánk teljesítésétől, és hogy nem egyeznek meg azon állításaink, melyek a láthatatlan tanárkodásunk szorgos tevékenykedését hirdetik, ezen lamentálásunkkal, mely még a vázlatok írása miatt is siralmakat zeng. Azt gondolom, hogy régen tettünk rosszabb szolgálatot ügyünk érdekében, mint amilyen ez a kifelé való panaszkodás volt. De azt is érzem teljes meggyőződéssel, hogy meg kellett ezt magunk számára őszintén és nyíltan mondanom, bármilyen népszerűtlen vállalkozásnak látszott is. Megállapíthatjuk tehát, hogy az óravázlatok készítése ellen felhozott érvek a kellő vizsgálódás esetén semmikké zsugorodnak össze, amelyekkel számolnunk egyáltalán nem kell. Ellenben az
