Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Óravázlatok
Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Óravázlatok. 251 óravázlatok készítését feltétlenül megköveteli a tervszerű tanítás biztosítása, mert utolsó betűig igaz, amit a 3500—1936. ein. sz. r. 23. §-nak 1. pontja mond : „az előkészületnek írásban való megrögzítése biztosítja egyedül, hogy a tanár a feltétlenül szükséges felkészültséggel lássa el óráit; kétségtelen az is, hogy csak a figyelmes, a részletekre kiterjedő, lelkiismeretes előkészület biztosíthatja a nevelő-oktató munkának az eredményességét“. Márpedig a tervszerű tanítás, az eredményes oktatás érdekében meg kell tennünk mindent, ami csak tőlünk kitelhetik. Mindig vallottam és ma is hirdetem, hogy a tanítás művészet és e tekintetben a római felfogás teljes mértékben igaz, amikor „ars docendi“-ről beszélt. Nemcsak a köztudat által művészeteknek nevezett szellemi működések nevezhetők így, ezzel a fogalommal, hanem az igazi, a vérbeli tanítás is. De erre is rá kell születni, hoznunk kell magunkkal lelki adottságot, amely belőlünk a tanítás művészét kiformálja. E nélkül lehetünk becsületes tanító-mesteremberek, de nem elsőrendű tanítóművészek. Az igazi tanár pedig a hivatásáért él legelső renden. Annak szeme előtt, mint elérendő eszmény, a siker lebeg, az a messze cél, hogy tanítványait minél többre, minél alaposabban megtaníthassa. Azt pedig, remélem, senki sem vonja kétségbe, hogy a tervszerű tanítással feltétlenül többre lehet menni, mint az össze-visszavaló kapkodással, a pillanatnyi rögtönzésekkel, az ötleteskedő és hebehurgyán előrángatott kezdeményezésekkel. Ezek elkerülése végett szükségesek az óravázlatok, amikben az „ars. docendi“ született és szakértőleg kiképzett mestere megcsillogtathatja ösztönös tehetségét és szerzett ismereteit egyaránt. A tanár előtt ott áll tárva-nyitva a legfelségesebb matéria : az ifjúság, a magyar gyermek lelke ; ezt gyúrhatja, idomíthatja, nemesítheti szinte fel a halhatatlanításig. S ezt a munkát művészetté emelni, a lélektelen, szürke robotot gyönyörűséges élvezetté és maradandó értékű alkotássá magasztosítani csak a leggondosabb tervszerűséggel lehet. Ezért, főleg és majdnem azt mondhatom : kizárólag ezért van szükség az óravázlatokra. A tanárnak és tanulóknak kellenek ezek, hogy munkaközösségük sikeres legyen, és lelki kapcsolódásuk zavartalanul történjék meg, amelyből az ismeretgazdagodás bőséges gyümölcsei teremjenek meg. Iskolalátogatásaim alatt szerzett számtalan tapasztalatom arról győzött meg, hogy a tanárság és tanítóság aránytalanul túlnyomó többsége így is fogja fel az óravázlatok készítését, s abban nem tehertételt, felesleges munkatöbbletet lát, hanem célszerű és szükséges újítást, mellyel iskoláink tanítási színvonalát jelentékenyen lehet emelni. Ki kell emelnem itt hangsúlyozottan, hogy az óravázlatok készítése nem az ellenőrzés megkönnyítése végett történik. Ne azért csináljunk óravázlatokat, mert az igazgató évenként esetleg néhányszor, a főigazgató pedig talán egyszer megnézi azokat, és megdicsérnek értök bennünket. Ez a felfogás csakugyan „vakvágányra“ terelné ezt a kérdést. A felettes hatóságok ellenőrző működése e problémánál egészen mellékes
