Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Draskóczy István: A református katecheta feladata a középiskolák V. osztályában
Draskóczy István: A református katechéta feladata a középiskola V. osztályában. 17 hez. A természeti vallásból a törvény-vallásba igen nagy ugrás van, nehezen tehető meg, de egy vallásos géniusz személyén keresztül áthidalható a távolság. A líettő közötti átfejlődés lehetséges. Ez a fejlődés azonban a természeti vallás vagy törvény-vallás és a keresztyénség között lehetetlen. A kettő között olyan távolság van, ami semmiféle módon át nem hidalható, mert a különbség qualitativ és nem quantitativ. Már a kiindulásban térnek el egymástól. A két előbbinek a középpontjában az ember istenismerete, az utóbbiban az Isten emberismerete áll. Az előbbiben az ember akar tökéletesedni istenismerete által, az utóbbiban Isten dicsőül meg az emberben. Közöttük tehát nem olyan átmenet van, amelyet az évezredes lelki haladás megmagyarázhat, hanem minőségi különbség, ami azt jelenti, hogy a világ vallása két nagy részre oszlik : a különleges kijelentés alapján álló és ettől eltávozott csoportra. Mivel Isten kijelentésében tervszerű fejlődés van, ezért beszélhetünk arról, hogy a kijelentés alapján két vallásalak áll: a keresztyénség és a zsidó. Ez utóbbi nem értette meg a kijelentést, azért annak fele útján megtorpant. Azt a koronát, melyet Isten Jézus Krisztus személyében és tanításában tett rá a kijelentésre, a zsidóság nem értette meg. A zsidóság lemaradt, a keresztyénség pedig egyház- történelmében vitte tovább Istennek az első ember óta önmagáról adott ismeretét. A katechéta különleges feladata tehát ebben az osztályban megvilágosítani a keresztyénség különleges helyzetét mind a két szempontból a világ vallásában : eloszlatni azt a közhellyé vált tévhitet, hogy „minden vallás egyforma“. Elsősorban nem az a cél, hogy a természeti és a törvény vallásokkal szemben felmutassam a keresztyénség eszmei és tartalmi fensőbbségét, hanem, hogy a keresztyénség isteni eredetével és a kijelentés tökéletességével széniben rámutassak a többi vallás emberi eredetére, s így végtelen tökéletlenségére. A keresztyénségnek ebből a he'yzetéből egészen természetesen következik a keresztyén missziók jogosultsága és kötelessége. A történelem folyamán a keresztyénség hol jobban, hol rosszabbul igyekezett is betölteni ezt a lényegébői fakadó feladatát. Majdnem minden jelentékeny nem keresztyén vallással találkozása volt, vagy van. Azok a jelentések, amelyek a protestáns világ nagy missziói egyházainak és egyesületeinek munkáiról szólanak, megemlékeznek számos megbízható adat szemléltető tükrében a nem keresztyén vallások jellemvonásairól, történelméről, valamint arról is beszélnek, hogyan fogadják a nem keresztyén népek Isten kijelentését, miképpen alakulnak át annak hatása folytán. A keresztyén missziók története már önmagában véve is érdekes olvasmány. Kár, hogy nyolc esztendőn keresztül sehol sincs alkalmuk arra a növendékeinknek, hogy rendszeresen megismerkedjenek vele. Meggyőződésem szerint a vallástörténetnek a keresztyén missziók történetének keretébe való beillesztése nemcsak a vallástörténet 2
