Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 227 hogy minő mélységes életrendszer nyilvánul ebben az Igében : „Más a magvető és más az arató.“ Magvetői tisztünket azért keresztyén hűséggel teljesítsük és ezzel a rendületlen hittel : „Emberé a munka, Istené az áldás!“ Győr. Barcsai Károly. Szakfelügyelet. A tanügy minden munkása, a tanügy minden barátja örömmel üdvözli a közoktatásügyi kormány azon intézkedését, hogy a szakfelügyeletet a középiskolákra is kiterjeszti, mert a tanulók tanulmányi előmenetelét, a tanárok megfelelő működését csak így lehet helyesen elbírálni. Nem szándékom a főigazgatói intézmény lebecsülése, mert elismerem nagy jelentőségét, de az bizonyos, hogy a főigazgató szakfelügyeletet csupán a maga szaktárgyainak terén tud kifejteni. Ha nem így állana a dolog, akkor nem volna szükség külön szakfelügyelőkre. I Mindent meg kell tenni, hogy a tanulók tanulmányi eredménye minden tantárgyból kifogástalan legyen ; ez elsősorban a tanárokon fordul meg. Minden lehetséges módot meg kell adni a tanárnak arra, hogy tantárgyának anyagát minél teljesebben átadhassa tanítványainak, s hogy velük az egész tanév folyamán állandó kapcsolatban maradhasson. Nem szabad a tanárt még rövid időre sem tanítványaitól elszakítani, mert a tanárt lehet ugyan helyettesíteni, de ezzel csak azt érjük el, hogy a tananyag elvégeztetik, de nem azt is, hogy azt az anyagot a tanulók el is sajátították. A gépből ki lehet venni egy fogaskereket, vagy más alkatrészt, pótolni lehet ezt egv másikkal, a gép nem érzi ezt meg, s a kicserélés pillanatától kezdve hibátlanul működik tovább. Az oktatás azonban nem gép, hanem egy összhang, egy harmónia, amelyet az oktató és oktatott összeszokása, összetanulása művészi magaslatra emelhet. A legképzettebb, a legjobb tanár sem helyettesítheti, pótolhatja rövid időn belül a tanulók megszokott tanárát, mert módszer, egyéniség, előadóképesség, átadókészség más és más, egyénenként változó, s a változott viszonyokhoz a tanuló máról-holnapra nem tud alkalmazkodni. Ez a tanulmányi eredmény kárát jelenti. Ezek az okok azok, amelyek gondolkodóba ejtenek a fölött, hogy a legjobb megoldás-é az, hogy működő tanárok végezzék el a szakfelügyeletet. A szakfelügyeletnek ugyanis csupán úgy van megfelelő eredménye, ha nem évenként egyszer történik és nem egy-egy óra tapasztalatán nyugszik. Ismételten meg kell az iskolát látogatni, s nem elég csupán egy órát végigfigyelni és abból vonni le az ítéletet. Legalább minden tantárgy két egymásután következő óráján jelen kell lenni a szakfelügyelőnek, mert csak így tudja elbírálni, hogy az előző órán hallottakat miként értették meg és sajátították el a tanulók ; csak így mondhat ítéletet nyugodtan a szakfelügyelő a jó eredmény legfontosabb feltételéről : a tanár átadóképességéről. Egy-egy ilyen szakfelügyelői látogatás tehát több napot vesz igénybe, és ha vidéki iskolák meglátogatásáról van szó, az oda- és visszautazással együtt egy hétbe is belekerülhet. íme a tanár — ha szakfelügyelő, a saját munkakörétől — talán nem is egyszer évente — napokra el van szakítva, s ez semmiesetre sem válik saját tanári munkája eredményének javára. Miként oldható meg tehát a középiskolák szakfelügyeletének a kérdés ' ? A nyugdíjas tanárok segítségével. Ma a tanár hatvanéves korában a legtöbb esetben nyugdíjba megy, amikor még munkabírásának teljességében van. Az egyetemi tanár hetvenéves koráig végez rendszeres tanítói munkát, miért ne végezhetne a tanár is hetvenedik évéig tanügyi munkát, amikor az nem is volna napról-napra való elfoglaltság? Gazdag, hatalmas, népes országok megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy lemondanak a nyugdíjasok további kihasználásáról, de a mi maroknyi, lerongyolódott nemzetünk legalább is tékozlást követ el, ha lemond annak a szellemi tőkének további kamatoztatásáról, melyet 35—40 évi szolgálat után tudományban és tapasztalatban a nyugdíjas tanár fölhalmozott. Nekünk minden kultúreszközt működésben kell tartanunk, hogy kultúrfölényünket megtarthassuk, sőt fokozhassuk, hiszen ez az egyetlen eszköz, amellyel régi országunkat visszanyerhetjük, 3*
