Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 1. szám - Draskóczy István: A református katecheta feladata a középiskolák V. osztályában

Draskóczy István: A református katechéta feladata a középiskola V. osztályában. 15

csoportosítjuk. Nagyon jól alkalmazható itt az utaztatás: Debrecenből Becsbe utazunk, mely nagyobb városokat érint jük? mely folyókon megyünk át? Mely hegyeket szeljük keresztül? Miről nevezetesek az érintett városok? így nemcsak megrögzítjük növendékeinkben a tanult anyagot, hanem azt is kipuhatolhatjuk, hogy nem kell-e valamelyik képzetüket helyesbíteni.

A földrajztanítás — amint az eddigiekből kitetszik — nem jár mindig ugyanazon az úton, hanem a tárgy természetéhez alkalmazkodik. De bármelyik utat is választja a tanár, legyen mindig szeretet és élet a tanításában.

Debrecen. Dr. Márton Béla*

A református katechéta feladata a középiskolák V. osztályában.

Van a katechétának egy állandó feladata, amely nem szorít- kozhatik egy osztály anyagára, sőt még az egyes osztályokkal a hittanórákon való találkozásra sem, hanem minden „forgolódását“ át kell hatnia. Minden anyagközlésen, tanításon, nevelésen át meg kell éreztetnie növendékeivel valamit az evangéliumból úgy, hogy megérezze minden diák, hogy ahhoz neki is köze van. E mellett azonban minden osztályban megvan a különleges feladata is. Egy-egy esztendő alatt előbbre kell vinnie növendékeit a keresztyénség előkészítésének, történetének, hittanának ismeretében, megvilágítva a nagy összefüggéseket, amelyek a Krisztus előtti és utáni kor, a művelődés, tudomány fejlődése és az egyház története, az ember természeti élete és a kijelentés között vannak.

Egészen sajátos feladat az, ami az V. osztályban hárul a ka- techétára.

Az Egyetemes Konvent 215—1911. sz. határozatában úgy intézkedik, hogy ,,az ötödik osztályban Izráel vallásának és Jézus vallásának története“ legyen a tananyag, „utóbbi az újszövetségi kortörténet hátterében, bevezetésül az ókori népek főbb vallásalakjainak áttekintésével“.

Hogy ezt a feladatát a katechéta eredményesen betölthesse — meggyőződésem szerint — néhány vezető szempontot kell tisztán- látnia és állandóan szem előtt tartania.

Ne keltse azt a látszatot, mintha a „vallás“ története a „vallások“ története volna. Állandóan ki kell emelni a vallás ősi egységét. Bár a különböző népek vallásáról szóló ismereteink ott kezdődnek, ahol az illető népről való ismereteink, mégis tudjuk, hogy mint létük, vallásosságuk is a prehisztorikus korba nyúlik vissza. A vallás valahol ott ered, ahol az első ember megjelent, s Istentől megnyerte az első kijelentést. Az ősi vallás tisztán és minden homályosságtól mentesen együtt teremtetett az ősemberrel. Az emberiség bűnesete utáni