Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. Pásztor József: A református középiskolák vallásos jellegéről
Dr. Pásztor József: A református középiskolák vallásos jellegéről. 213 A Puszták népe épp úgy érdekli, mint az erdélyi magyarság szenvedései Nyíró, Tamási regényein s a felvidékieké a Prágai Magyar Hírlapon keresztül. S ez az érdeklődés kezdi felváltani a közvetlen Trianon utáni idők — valljuk meg — üres szólamait, frázishalmazát. A romantika szeretete mellett: reális ifjúságnak kell ezt a generációt minősítenünk. Valamennyi előző nemzedéknél reálisabbnak. Biztató-e ez a kép ? Kialakul-e belőlük az új, erős magyar nemzedék? Érdeklődési köreik után ítélve : feltétlenül. Csak jó irányba kell vezetni őket I Lelki szükségleteiket úgy kell kielégíteni, hogy harcos, öntudatos magyarok legyenek az életben. (Nyíregyháza.) ür. Sziklay László. A református középiskolák vallásos jellegéről. Van már jó pár éve annak, hogy egy meghitt vallásos konferencián, ahol szólamoktól mentes őszinte megnyilatkozások hangzottak el, a magyar közoktatásügy egyik protestáns vezetőférfia a következő kijelentést tette : a református iskolák csak abban különböznek az államiaktól, hogy a hitoktatót vallástanárnak nevezik. Súlyos kijelentés, amelynek igazságában márcsak azért sem volt jogom kételkedni, mert aki mondta, az már akkor 15 éve gyakorolta a legfőbb állami felügyeletet középiskolák felett. Ennek a súlyos kijelentésnek szomorú igazsága megdöbbentett, azóta is sokszor belém nyilallik a kérdés: hogyan hát valóban lefoszlott minden kálvinista jelleg iskoláinkról? Mi már csak az egyházak anyagi támogatásával eltartott vallásilag színtelen intézmény vagyunk, az épület homlokára kiírt református jelzőnek a falakon belül semmi értelme nem volna? Megvallom egyéni tapasztalataim hasonlóképpen szomorúak e téren, s hogy e kérdést felvetem, azzal nem azt célzóm, hogy idevonat- kozólag határozott javaslatokat adjak, inkább csak a figyelmet szeretném ráirányítani erre a súlyos kérdésre. Vegyük elfogadott tételnek középiskoláink sajnálatos vallási elszíntelenedését. Próbáljuk keresni azokat a körülményeket, melyek ennek magyarázatául szolgálnak. Jó előre le kell rögzíteni, hogyha elfogadjuk is az említett tételt szomorú igazságnak, abból senki vádat nem kovácsolhat a vallástanár ellen. Ha valaki így gondolkoznék, az már magában annak tanúbizonysága, hogy baj van a felvetett kérdés körül. Okokat keresve úgy hiszem indokolt kissé szélesebb körben körültekintenünk. A vallási elszíntelenedés okát próbáljuk 1. a korszellemben, 2. család és növendékek lelki berendezésében, 3. magunkban, nevelőkben keresni. A megváltozott korszellem. A világháború borzalmas anyagi összeomlását lelki kataklizma kísérte. Fundamentumok dőltek össze, amelyek helyett még nem sikerült újat építeni, némi maliciával, de szomorú igazságként írja az egyik ma élő filozófüs, hogy ma már
