Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. Sziklay László: Egy-két szín ifjúságunk lelki arcából
212 Br. Sziklai] László: Egy-kél szín if júságunk lelki arcából. ismer, ha növendékeinek olvasmányaival foglalkozott. Sajnos, a szennyirodalomról való leszoktatás irodalmi nevelésünk legsúlyosabb kérdése ; könyvkiadóink főleg mindent eltipró reklámjukkal, mely ezerszeresen csábítóbb eszközökkel dolgozik (film, prospektus, plakát, stb.) mint mi, csak a maguk érdekeit tekintik, s nem állnak mellénk a nemzet jövő szellemiségének kialakításában. Hogy a reklám szerepe milyen nagy, arra már céloztam akkor, mikor fentebb a film hatását említettem az olvasmányok kiválasztásánál. De nagyszerűen kiviláglik ez a „szavazati“ statisztikából is : a komoly, nevelőhatású, vagy legalább is annak látszó könyvek közül (pl. életrajzi regények : Prága nincs többé, stb.) is azok kaptak több szavazatot, amelyeket a mindent kihasználó üzlet nyújt az olvasóközönségnek a lehető leghatásosabb és legtetszetősebb eszközökkel. Mintha a reklámnak, mely — talán mondanom sem kell — irodalmi szempontból igen kétes értékű könyvterjesztő-eszköz, a hatása nemcsak ifjúságunk lelki világára volna jellemző ; jellemző ez, sajnos, az egész magyar olvasóközönségre. Ebből a szempontból nagyon elmaradott a magyar intelligencia. S mielőtt a végső következtetéseket levonnám, s ezzel cikkem végére is érnék, azt is meg kell jegyeznem, hogy a három osztály érdeklődési körében feltűnő különbségek vannak. Nagy vonásokban, persze, megegyeznek, de ha jobban megfigyeljük, azonnal észrevesszük, hogy egyes osztályoknak éppúgy megvan a maguk külön egyénisége, mint egy-egy tanulónak. A felsőosztályosok egyéniségének kialakításában igen sok tényező játszik közre : tanárok — s itt, persze, elsősorban a magyar tanár —-, irányítása, az intelligens és kevésbbé intelligens fiúk aránya, az „újonnan jöttek“ száma, a környezet stb., stb. Az érdeklődés — a szavazatok alapján —, mind a három osztályban meglehetősen széles skálájú (talán még a VIII-ban a legszegényesebb), de kétségtelen, hogy, ha az alapokban meg is egyeznek egymással, egyes könyveknél, könyvcsoportoknál feltűnő a különbség. Az osztály egyénisége kiütköző módon érvényre jut. Mi érdekli az ifjúságot ? Miután ezt a kérdést hosszasan fejtegettük, úgy is feltehetnők : „Milyen a mi ifjúságunk ?“ Persze, sokban egyezik minden korok és minden nemzetek ifjúságával. Szereti a romantika lépesmézét, el-elkalandozik a fantasztikumok világába, de csak azért, hogy öt perc múlva lehető legreálisabb képet kíséreljen magának Istenről alkotni, — és a lexikonok adatait bújja. Gyűjti a bélyeget és az adatokat. De : vannak olyan lelki vonásai is, amelyek csakis "speciális helyzetéből magyarázhatók. Bolondja a sportnak. Falja a történeti és életrajzi regényeket, de ezt mintha nemcsak azért tenné, mert ez most divat, hanem azért is, mert irányítást, buzdítást vár tőlük a jövő, az élete szempontjából, ahol — tudja — erős harc várja. Egyike-másika szereti a lélektani analízist (Bűn és bűnhődés !), mintha sajátmagát kutatná? S végül : soha, egy pillanatra sem feledkezik meg róla, hogy arra a társadalomra, amelynek máris tagja : nemzetére súlyos csapások nehezednek.
