Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere
14 Dr. Mcirlon Béla. A földrajztanítás módszere. A szemléltetés ritkán alkalmazott eszközei a domborművű térképek. Népszerűtlenségük érthető oka, hogy a magasságok túlzása miatt hamis képet adnak az ábrázolt területről. Kicsiny alakjuk a tömegtanításban való alkalmazásukat megnehezíti. Sokkal hasznosabb a homokasztal, amelyen atanár maga alakíthatja ki a vidéket, s a tanulók maguk is dolgozhatnak térkép alapján. Fizikai, földrajzi fogalmak tanítására is alkalmazzák. (Teleki P. : A homokasztal. Földr. Közi. 1914. 190 o.) A csillagászati földrajz tanításában modellekkel segítik egyes fogalmak megértetését. Az egyszerű szerkezetűek használhatóbbak, mint a bonyolultak, mert ezek a megértést megnehezítik. Semmiféle készüléket ne mutassunk be addig, míg magunk ki nem próbáltuk. Csakis ezzel kerülhetjük el a sikertelen bemutatással járó kellemetlen érzéseket. Az új anyag égy-egy egységének domborzat, éghajlat, vízrendszer stb. — megbeszélése után összefoglalunk. Összefoglalunk akkor is, ha az új anyag tárgyalását befejeztük. Itt alkalmazhatjuk a kapcsolást, amellyel az új képzeteket nemcsak a földrajz, hanem más tantárgy úlján eddig nyert képzetekhez fűzzük. Ezzel válik koncentráló jellegűvé a földrajz. Erre a legalkalmasabb eljárás az összehasonlítás. Extenzív az összehasonlítás, mikor a területek között lévő hasonlóságokat és különbözőségeket állapítjuk meg. Összehasonlíthatjuk pl. az Alföldet és a Kis-Alföldet, Délamerikát és Afrikát, a három déli földrészt, Magyarországot és Ausztriát stb. Az összehasonlítással azt vizsgáljuk, hogy milyen hasonlóság mutatkozik fekvés, alak, nagyság, domborzat stb. tekintetében. Ha ellenben azt kutatjuk, hogy mi az oka annak, hogy bizonyos földrajzi jelenségek egymással összefüggésben állnak, akkor intenzív összehasonlítást végzünk. Ezt a miért? —kérdéssel váltjuk ki. Itt nyilhatik alkalom arra, hogy történelemben, természetrajzban tanultakat visszaidézzük tanulóink emlékezetébe, és segítsük őket az egységes szemlélet kialakításában. Az összefoglalás feladata a rendszerbefoglalás is. Mivel a tárgyalásnál nem ragaszkodunk egyféle eljáráshoz, mert egyszer talán olvasmányt beszélünk meg, máskor képet tárgyalunk, párbeszédet folytatunk stb. és a mellett arra törekszünk, hogy a tanuló öntevékenység útján szerezze meg az új ismereteket, szükséges, hogy az újonnan tanultakat rendbeszedjük, és az eddig tanultak rendszerébe iktassuk. A rendszerbefoglalás leggyakoribb módja az a vázlat, amit a Dunántúl vázlataként megadtunk. A rendszerbefoglalás szolgál arra is, hogy általános földrajzi fogalmakhoz, meghatározásokhoz, törvényekhez jussunk. Minél fiatalabb a tanuló, annál kevésbbé lehet megkívánni tőle a tudomány előtt is szabatos meghatározásokat. Tanításunk akkor eredményes, ha a tanulók a kapott ismereteket felhasználni, alkalmazni is tudják. Ennek gyakorlása és próbája a számonkérés. Amíg a rendszerezéssel szorosra fűztük az anyagot, most az összefüggést meglazítjuk, és az egyes tagokat sokféleképpen
