Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. Sziklay László: Egy-két szín ifjúságunk lelki arcából
202 Dr. Sziklai] László : Egy-két szín ifjúságunk lelki arcából. Egy-két szín ifjúságunk lelki arcából. (Statisztikai adatok a nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos-reálgimnázium Bessenyei-önképzökörének olvasóterméből.) „Az ifjúság olvasmányai“ : divatos téma. Nem egy értekezés jelenik meg róla, s ezekben a nagyfontosságú tanulmányokban a legtöbbször arról van szó, hogy milyen könyveket adjunk s miért adjuk őket az ifjúság kezébe. Érdekes szellemtörténeti jelenség, hogy korunk magyar pedagógusai mennyire felfigyeltek az olvasmány jelentőségére ; az irodalomtörténész szemeivel nézve ez nem egyéb, mint az, amit magában az irodalomban is észlelhetünk : ha volt kor, amelyben nem az irodalom formai részén, hanem mondanivalóján volt a hangsúly, akkor korunk okvetlenül és elsősorban az. Ennek oka természetesen abban a nagy forrongásban, lelki vajúdásban lelhető fel, amelyben a ma emberisége és talán elsősorban a magyarság él. Mind az olvasóközönség, mind az írástudók irányítást, világnézeti támogatást várnak és kapnak az irodalomtól, akár jobbra, akár balra kacsintgatnak, s misem természetesebb, mint az, hogy korunk pedagógus-nemzedéke is fölfigyel az irodalom irányító erejére, s azt nevelőmunkájának eszközéül igyekszik felhasználni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy azelőtt nem ismerték föl azt a nagy fontosságot, melyet az olvasmányok pedagógiai szempontból jelentenek ; csupán azt állapítom meg, hogy az irodalom nevelő- erejének hangsúlyozása ma igen feltűnő, s ez az oka, hogy az elméleti pedagógia oly gyakran s oly mélyreható okfejtéssel ajánlja az olvasmányokat a gyakorlati nevelők figyelmébe. Természetes, hogy mint mindenben, pedagógusaink itt is magából az ifjúságból indulnak ki, s elsősorban azt igyekeznek megfigyelni, könyvtárstatisztikák, tesztek segítségével megállapítani, hogy mi érdekli egyes fejlődési fokain az ifjúságot, s ezen keresztül : mi lehet rá nagy hatással? Mert hiszen magától értetődik, hogy valamely irodalmi műnek bármilyen nemes is a tendenciája, hatása elmarad, vagy esetleg éppen az ellenkezője lesz, mint amit várunk tőle, ha nem felel meg az ifjúság érdeklődési körének. S ez az érdeklődési kör korok szerint változik, amelyre legújabban L. Ujváry Lajos figyelmeztetett igen értékes tanulmányában : „A tízesztendős gyermeknek méreg lehet, ami a tizenhatesztendősnek építő élmény ; a túlfűtött képzeletűnek olaj a tűzre, ami a képzeletszegénynek csak elmemozdító orvosság.“1 Ez a tapasztalat indítja tehát L. Ujváryt is, másokat is arra, hogy megvizsgálják : mi érdekli tehát a gyermeket? A vizsgálatok eredményeiből nemcsak azt állapíthatták meg, hogy ifjúságunk mi iránt érdeklődik, s így mit kell a kezébe adnunk, hanem ezek az eredmények igen éles és színes képet adtak 1 L. Ujváry Lajos : A mai gyermek és a könyv. Vajthó : A tanítás problémái. 14. fűz. 9. 1.
