Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere
Dr. Márton Délet: A jöldrajztanitás móászeie. 1.5 A térkép eredményes használatának egyik főfeltétele, hogy pontosan olvassák le az adatokat. Erre úgy szoktatjuk a tanulókat, hogy a táblára íratjuk velük a neveket. Erre főként az idegen neveknél van szükség. Az idegen neveket eredeti kiejtésük szerint kívánjuk meg. Ebben kézi atlaszok, lexikonok jöhetnek segítségünkre. A tanítás középpontjában az atlasz álljon. A kérdéseket úgy intézzük, a házifeladatokat úgy állítjuk össze, hogy a tanuló kénytelen legyen atlaszát tanulmányozni. E kérdések ne a helynevekre szorítkozzanak, hanem a jelenségek között lévő okozati összefüggés kutatására is késztessenek. A feleltetésnél legjobb volna az írásnélküli, az ú. n. néma térképek használata. Ama használatos fali térképeinkről a tanuló sokszor kényelmesen leolvashatja a topográfiái adatokat, s egy kis általánossággal felhígítva azt a látszatot kelti, mintha tényleg ismerné a szóban forgó területet, holott tulajdonképpen tájékozatlan. A néma vagy legalábbis a heg}'- és vízrajzi térképek azonban kényszerítik arra, hogy az atlaszát gondosan tanulmányozza a készülésnél. Erre szokás igénybevenni a kéknyomású kis néma térképeket, amelyeket otthon, vagy iskolai dolgozatként töltenek ki a tanulók. Földrészek, országok gépies másolásának kevés haszna van. Nem kell előmozdítani az ilyen rajzok színezését sem, mert amellett, hogy sok időt vesznek el, a tanuló ízlését is rontja, és alkalmat nyújt arra, hogy a tanuló mással készíttesse el. Sok vita hangzott el már a rajzolás módszeréről. Abban ugyan egyetértenek, hogy a tanár a fali táblán rajzával tegye világosabbá magyarázatát, csak abban térnek el a nézetek, hogy mit rajzoljunk és hogy a tanulókkal rajzoltassunk-e a táblán is? Akik rajzoltatnak, arra hivatkoznak, hogy a tanulót ez kényszeríti a térkép pontos megfigyelésére, az ellenzők pedig azt hozzák fel, hogy a rajz tanulása sok időt vesz igénybe, és mégis torzképet eredményez, tehát káros hatású. Mind a két nézetben van igazság is, túlhajtás is. A rajzolásnak nagy értéke van, csak túlzásba nem szabad vinni. Ha a térképből a lényeges vonásokat emeljük ki, és a vázlat a tanuló előtt lépésről- lépésre épül fel, akkor sokkal jobban rögződik meg a tárgyalt terület képe, mintha csak a térképet látja maga előtt. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a tanár és tanuló együtt rajzoljon. A tanár a táblán, a tanuló a füzetében. A vázlat lehetőleg szabadkézzel készüljön. A torzképek elkerülésére szoktak segédvonalakat is igénybe venni. A bonyolultabb szerkesztésnek nincs haszna, mert a mellett, hogy hosszabb időt vesz igénybe, fejbentartása lehetetlen. A térképvázlatok mellett keresztmetszeteket is rajzoltathatunk. Arra azonban ügyelni kell, hogy a magasságot a szemléltetés kedvéért ne túlozzuk, mert akkor már hamis képet ad. A statisztikai adatokat sokféleképpen ábrázolhatjuk. A grafikus ábrázolásra a milliméter-füzet szolgál. Ebben vonalakkal, körökkel, hasábokkal fejezzük ki a statisztika kikerekitett értékeit. Szerkesztésük azonban pontos legyen, mert csak így van értékük.
