Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. vitéz Bessenyei Lajos: A polgári iskolák reformjához
Dr. vitéz Bessenyei Lajos: A polgári iskolák reformjához. 193 A polgári iskolák reformjához.* Ki ne ismerné Herodotosnak, „a történetírás atyjának“, elbeszélését a dúsgazdag lydiai királyról, Solonról és az egyszerű szókimondó athéni görög bölcsről, Kroisosról? A király Solont szolgái által körülvezetteti palotájának mesés kincsekkel megrakott, szemkápráztató termeiben, és azután megkérdezi a bölcset, kit tart a legboldogabb embernek? Kroisos azon hitben tette fel ezt a kérdést, hogy a görög bölcs a kincsek látásának hatása alatt bizonyára őt, a királyt fogja legboldogabb embernek megnevezni. De Solon a király legnagyobb ámulatára egy sohasem hallott nevet mond, t. i. az athenei Tellost. S mikor Kroisos csudálkozva kérdezi meg ezen felelet okát, akkor a bölcs — itt már szóról-szóra idézem a történetírót — ezt válaszolta : „Részint azért, mert Tellosnak hazája virágzó korában szép és jó gyermekei voltak, sőt megérte, hogy valamennyitől unokái születtek, és ezek is mind megmaradtak ; részint azért, mert őt, aki olyan boldogan élt, amennyire az nálunk egyáltalán lehetséges, a legdicsőségesebb halál érte utói: t. i. az atheneiek harcba keveredvén Eleusisban a szomszédjaikkal, Tellos maga is résztvett az ütközetben, megszalasztotta az ellenséget, s eközben a legszebb halállal elesett; az atheneiek pedig őt azon a helyen, ahol elesett, állami költségen eltemették, és nagy tiszteletben tartják emlékét.“ Ha elemezzük azon feltételeket, amelyek alapján Solon Tellost ítélte a legboldogabb embernek, akkor a következőket állapíthatjuk meg : megelégedett egyéni élet, népes családi kör, a haza védelméért való hadakozás, hősi halál, az utódok kegyeletes emlékezése. Mik ezek? Én a magam részéről egyszerű polgári erényeknek nevezném őket; eszményeknek, melyeknek hűséges és állandó szolgálatára elszegődni, értök élni és halni minden becsületes és igaz polgárnak legelsőrendű kötelessége. Aminthogy Kroisos is, aki szemreliányólag kifogásolja Solon ítélkezéseit, mellyel őt a dúsgazdag és hatalmas királyt, a boldogságban „egyszerű polgároknak“ mögéje helyezi, a maga részéről is a polgári rendhez sorolja Tellost. Úgyhogy ebben a közismert történetben, Kroisos és Solon találkozásában és beszélgetésében az én felfogásom szerint a polgár fogalmának és lényegének van megadva az örökbecsű és leegyszerűsített formájában is a csodálatosan szép és igaz meghatározása. Nem merev logikai definitio ez, * A debreceni Tankerületbe tartozó polgáriiskolák igazgatóinak 1937 árprilis 4-én tartott értekezletén elhangzott előadás. 1
