Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Mohr Győző: A hármas tagolású tétel
172 Mohr Győző: A hármas tagolású tétel. Az igazi művészt alkotás bősége is jellemzi, könnyen termel, eszméje van, szorgalma acél, létkívánságai az alkotásban nyernek legbensőbb kielégülést, azért tud balsiker esetén is könnyen lemondani a belső gyönyörűsége kiélésében. Ez a jutalma a meg nem értett parnasszusiaknak. De hát nem kell annyira mennünk a célkitűzéssel az iskolába, elég, ha a műértésig sikerül a nagy átlagát a tanítványainknak felszivattyúznunk. Ez persze az irály tanításával történik. Ez persze a tanuló saját egyéniségén át történjék. Ez persze csak a tanítvány egyéni átélésein át történhetik. Egyéni átélés... Csaknem félszázaddal ezelőtt, mint kis gimnazistája a híres nevezetes miskolci líceumnak, láttam a nagytehetségű, sajnos, pályája legelején kidőlt Király Gyula IV. osztályos tanulónak hatalmas ceruzamásolatát Than Mór—Toborzás nevű képeinek. Az intézet apraja-nagyja bámulva vette körül a képet. Ekkora tehetség ! Mily híven egyezik a másolat az eredetivel! Nincs egy hajszálnyi vonala, nincs egy leheletnyi árnyékolása, amely nem fedné tökéletesen az eredetit ! Mekkora szorgalom ! Egy félévig dolgozott rajta Király Gyula, a hatalmas termetű Halász rajztanára vezetésével a mű légiónyi alakjának a reprodukálásán, és mondhatom, ma is emlékszem rá, az arcok is hasonlítottak az eredetiekhez. És amikor a közvetlenül mellette kiállított portréra esett tekintetünk, amely a derék fiú édesapját volt hivatva ábrázolni, nevetnünk kellett, oly komikusán hatott ránk a természet után rajzolt képe a kétségtelenül kiváló képességű rajznövendéknek. A magyarázata ennek a jelenségnek : a másolás elrontotta a kezdő művész természetes látását. Mennyit fejlődött azóta a rajztanítás ! Egyenesen tilos a másolás már ma ! Lásson egyénileg a tanuló, ez a jelszó ! És azóta mennyivel gazdagabb, üdítőbb az ifjúsági rajzkiállítások sorozata ! Ha eladdig csak szórványosan mutatkozott egy-egy rajztehetség (értsd : másolótehetség), most minden intézetben gombamódra jelentkeznek a kitűnő képességek. Átvive az iskolai fogalmazástanításra ezt a tapasztalatot: az a Than-képmásolat nem egyéb, mintha valaki leíratná pl. Jókai egyik hosszú-hosszú regényét, és így akarná a tanulót fogalmazásra, művészi irályra megtanítani. Mit használna ez a növendéknek? Többet ártana, mint használna. Elsősorban elnyomná egyéni érzését, saj átlagos látását, egyéni csoportosítását stb., szóval mindent, ami az egyéni neveléshez tartozik. És gúnyosan mosolyognak, hogy ez a másolás manapság már a fogalmazás tanításában is lehetetlen eljárás volna ; pedig hát a rengeteg könyvnélküli tanulás még fárasztóbb művelete ugyanennek az eljárásnak a csökevénye. Egyéni stílustanítás tekintetében valóságos ólomcsizma. De van még más is. Az Utasítások imperative elrendelik az olvasmányok tartalmi lényegének leírását. Lényegében másolás ez is — a^gondolatmenet,
