Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Mohr Győző: A hármas tagolású tétel
Mohr Győző: A hármas tagolású tétel. 171 De hát mi a teendő? Mindenekelőtt az, hogy becsüljük meg a munkaerőket, akár egyháziak, akár világiak; de különösen beesüljük meg azokat, akik sajátos tanári munkájuk sikeres teljesítése mellett lélekben és őszinte életgyakorlatban élő keresztyének. Aztán gondoljunk arra is, hogy tanárjelöltjeink ilyen szellemben növekedhessenek. Azért minden egyetem mellett gondoskodjunk ennek föltételeiről. Hogyan? Ez már túllépné e cikk kereteit. Csak röviden utalok arra, hogy a polgári iskolai és a tanítóképzöintézeli tanárképzés körül a lehetőségek kihullottak a protestáns egyházak kezéből, és sajnálattal látom, hogy ebben az irányban a jogos aggodalmakkal szemben az egyházi élet körében semmiféle érdeklődés nem mutatkozik. Debrecen. Mitrovics Gyula. A hármas tagolású tétel. A fogalmazás tanításának kettős a célja. Először is az egyéni stílus fejlesztése, azután ennek alapján a műértésre való vezetés. Azzal tisztában kell lennünk, hogy a fogalmazás összefoglaló lelki működés, sok tudatos és öntudatlan, a tudat küszöbe alól felbuggyanó lelki összetevő érzés, érzelem, akarás, szemlélet, fogalom eredője, egységes megnyilatkozása. Ezeknek a főösszetevőknek a kiegyensúlyozása voltaként a fogalmazástanítás feladata oly módon, hogy azok eredője egyénileg szabályozott erő : stílus legyen. Természetes, minden egyéniségre való törekvés mellett is, illuzórikus volna az az elgondolás, hogy minden tanítványunkból írót faragjunk. Még ha meg is engedjük, hogy minden ember egyénileg van beállítva a kül- és belvilági hatások feldolgozására, és azokat természetének megfelelően egyéni módon hozza kifejezésre, tehát megvan az alapja minden egyénnek egyéni irályának a kidolgozásához, egyéb közismert akadály mellett is csak a szorgalom, vaskitartás hiányára mutatok rá a nagy átlagban, amely oly feltétele a stile alto-nak, mint a bell canto-nak a 15—20 éves gyakorlás, melyet minden énekes elengedhetetlennek ismer el. Itt megint rá kell mutatnunk arra, hogy egy-két siker akár a prózában, akár a poezisben, még nem teszi a szövegezőt művésszé. Már Martialis mondja Sabellus álköltőnek : Sikerült néked egyszer Egy tűrhető kis verset Csinos kis költemény, Faragnak sokan bár, Már négysorost is szerzel, Belőlük egész könyvet Ezt nem csodálom én. Szerezni nehéz már ! És csaknem kétezer évre rá Schiller így szól e tárgyban : Weil dir ein Vers gelang in einer gebildeten Sprache, Die für dich dichtet und denkt —- glaubst du schon Dichter zu sein ?
