Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Kun Sándor: Magamról magunknak
Kun Sándor: Magamról magunknak. 154 amelyben az élet és a halál titkát máig sem tudja megfejteni a tudomány. A hit világa ,,az elrejtett bölcseség világa“, épp azért Luther szerint a „legnehezebb dolog“. János evangélista és a sajátos evangélikus keresztyén vallásos meggyőződésünk szerint a hit nem is a mi önmagunkra támaszkodó egyéni hitünk, nem a mi művünk, nem a mi akaraterős energiánk, vagy acélkemény céltörekvésünk, mert „önerőnkből mit sem tehetünk“. A hit szüli az akaratot, s az akarat a jó cselekedetet. Az a hit, amelyről János szól, s amelyet a bűnös világgal szembeállít, Isten ereje és műire mibennünk, a Szentlélek adománya, s az Isten leikéből való újjászületésünk. A keresztyénség az összes világvallások között a szellemiség legmagasabb fokán áll, amelyben, mint abszolút igazságban a hit a kezdete, központja és vége keresztyén életünknek. Pál apostol azt úgy fejezi ki : „Élek pedig nem én, hanem él a Krisztus énbennem“, ennek boldogságát Luther is oly erősen érezte. Ezzel szemben áll, mint csalárd és gonosz világhatalom, a bűn a maga sok csábításával, s ennek „zordon fegyverzete : nagy erő és csel ezre“. Ennek világa Meiser püspök tavaszi párizsi előadásának találó jellemzése szerint : „ein ungeheurer wichtiger Koloss, eine drohende, waffenstarrende Festung, ein Hort erbarmungsloser, dämonischer Mächte, ein abgrundtiefer Schlund, aus dem eine glühende Lohe furchtbaren Gotteshasses zum Himmel emporschlägt“. Ezzel, mint Pázmány szava szerint igazán „vakriadó mélységgel“, szembenáll a mi Istenhitünk, „mint erős várunk, fegyverünk és oltalmunk“, amely a Krisztusban, és a Krisztus és az ő evangéliuma, mint a „világnak világossága“ által mégis meggyőzte ezt a világot nagy ereje és hatalma ellenére. Az Istenfiúság erejében erősek vagyunk a világ összes ördögeivel szemben, amelyek ellen győznie kell a hitnek és az Isten országának az egyesek s a népek és nemzetek erkölcsi fölépítésében most és mindenkoron. Ez élő és ható hitünkkel, mint „védelmezőnkkel és kőszálunkkal“ és „Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetével“ valljuk Spenglerrel szemben, hogy az igenis „megváltoztatta“, sőt „meggyőzte a világot“. S az örökös építő, soha be nem fejezhető reformáció sem állapot, hanem Eucken szerint evolúciós folytonosság, irány és nem befejezés, örökideál és reform, amelynek értelmében jöjjön el az evangélium, hit meggyőződési hűsége, s az igazság, szabadság, szeretet és béke áldásainak isteni országa. Ügy legyen ! Rákosszentmihály. Dr. Szlávik Mátyás. Magamról magunknak. Ravasz Árpád tankerületi királyi főigazgató, a budapesti református gimnáziumnak nyugalomba vonult kiváló igazgatója, a Protestáns Tanügyi Szemle 1935. évfolyamának márciusi (3.) számában írt egy rendkívül építő hatású cikket „Magunkról magunknak“
