Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Dr. Hamvas Gyula: A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaláról
Dr. Hamvas Gyula : A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaláról. 121 megnyugtató feleletet adni, mi lesz belőlünk? Ez a legsúlyosabb kérdés vergődő, feleletnélküli keserű kérdés maradt. A mai környezet eltérítő és ölő hatásai közepette gondoljunk csak egy 1914-i tábori kórház operáló főorvosára, és annak egy tetemes nagyságú fatáblájára, melyen bizarran és semmiképpen sem megnyugtató érzéssel együtt látjuk nagyság szerint a magyar testekből kioperált lövedékvasdarabokat. A háromszáz vasdarab képzeletünkbe idézi a kíntól sújtott sebesültek hosszú menetét, mely a kórház felé vándorol : Ez volt kint a fronton. Itthon a belső arcvonalon a magyar társadalom imbolygott megsebesülve — lelkében. Voltaképpen a fegyelmezésnek, köznevelésnek kellett az orvos szerepét átvennie. Kérdésünk : vájjon a nevelőnek milyen környezeti hatásokkal kellett találkoznia. Szemben találta magát a háborús családdal, melynek feje hadba vonult. A család élete folyásában zavart érez, mely lelki feszültséget okoz, sőt erősebb lelki rázkódást, ha az életfenntartás, sebesülés, vagy halál katasztrófája sújtotta őt. Ennyi ok mellett vígan tenyészhetett a neurózis. Tetézte a bajokat az is, hogy az összeomlás nem egy család körére szorítkozott, hanem százan, ezren sínylődtek a csapások súlya alatt, és most már kérlelhetetlenül terjedt a lelki összeomlás. A szerencsétlen családtömegeken úrrá lesz a félelem, amelyet megszüntetni a világok harcában nem volt mód. A megriadás, a pánik teljesen hátraszorította az értelmet, felborított helyrehozhatatlanul minden lelki egyensúlyt, az ilyen családoknál az ingerlékenység, panaszkodások, sőt a megzavart idegrendszer súlyosabb excessusai mindennaposak voltak. És ezt a tömegek idegéletét hatalmába kerítő szörnyű családkörnyezeti beszámolót még szörnyűbbek elmondásával lehetne folytatni. Dr. Imre Sándor már eddig is a nemzeti szellemi erőkifejtés fokozásának gondolatával foglalkozik, a nevelői gondolatból folyó kölcsönös segítést és a felelősségérzetet fejtegeti, és teszi őket a közösségrenevelés alappilléreivé, most a sorsfordulótól kezdve a veszélyek által fokozott emberi és az említett hatások által mélyen gyökerezett magyar érzéssel három fronton veszi fel a kemény és még fizikai részében is hihetetlenül terhes küzdelmet. Az első arcvonalon ellátja hivatalos tisztét, és a neveléstudomány elméleti részeinek összefüggéseit vizsgálja. 6. Szerinte a tudatosságnak a feltétele, hogy a nevelés munkája elméleti alapozással folyjék.2 Hogy világosan, gondolatról-gondolatra lássuk, mi is avatja dr. Imre Sándor tevékenységét, kora átlagos nemzetszemléletét jóval meghaladó nézőpontú teljesítménnyé, és hogy megfigyelhessük, 2 Dr. Imre Sándor: Nemzetnevelés. Kolozsvár, 1912. 83. o.
