Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Dr. Hamvas Gyula: A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaláról
120 Dr. Hamvas Gyula : A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaláról. Az így szerzett lelki benyomások, élmények, az átélések, a finom gyökérzetre állított szellemi funkció gazdag felkészültséget teremtettek meg benne, melynek folytán hatalmas nevelésirodalmi anyaggal ajándékozta meg a magyar kultúra területét. A tevékenysége nagyon mély forrásokból táplálkozott. Már a háború előtt számolnia kellett azzal, hogy a nemzet önismerete nem teljes. E tényt ö egész veszedelmességében értékelte. Minő balsors is volt, hogy a nemzet egyes köreinek tájékozottsága ,,a külső, belső helyzetéről, értékeiről, hibáiról, érdekeiről, veszedelmeiről“1 hiányos. Odafordul a legtisztább, legnemesebb hagyományokhoz, az örök értékeket jelentő nemzeti életigazságokhoz, bölcsészeti, nemzetpolitikai megállapításokhoz, amelyek — hogy csak egyetlen egy névnél maradjak, akinek szellemi arculatát legközelebb látta kultúr- politikusunk — Széchenyi munkáinak örökké fénylő és világító részletei, és tevékenységének főtendenciája az lesz, hogy a maga nagyszerűen rendszerezni tudó szellemi fegyelmezettségével, az idők természetét, a nemzet helyzetét értékelő kritikai elmeélével rámutatván az önismeret hiányának elképzelhetetlen veszedelmességére, megnyissa a nemzet legszélesebb köreinek a szemét a balhelyzet megváltoztatására. De ekkor olyan eruptív robbanás éri a nemzet testét a világháború megrendítő tényével, amely a nemzet előre sejtett veszedelmét hatalmas, beláthatatlan következményű tragédiává változtatta. A kegyetlen sorsfordulat a nézőpontok merőben új átcsoportosítását és a nemzet időszerű helyzetéhez való alakítását egyenesen követelte a pedagógiai elméletírótól. 5. Az 1914. év szörnyű esztendejéhez és dr. Imre Sándor csodálatos lelki készenlétével és éberségével való helyzetfelismeréséhez és kultúr- tevékenységéhez kapcsolódik oda felvetett problémánk. Mi a jelen környezet alakulatait és eltérítő hatásait akarjuk megvilágítani, hogy ez utóbbiakat ellensúlyozzuk. Vizsgáljuk csak meg az 1914. évi környezeti frontot s majd azután a dr. Imre Sándor, a kor meglátásait túlhaladó tevékenységét, melyet az önismeret megszerzése érdekében folytat. Ez a harc, a nemzetet a feladata lényegétől eltérítő hatások ellen való küzdelem pótolhatatlan tanulság lesz. A megindult világháború az értékeknek eddig megdönthetetlen fogalmi alapépítményeit tönkrezúzta. Olyan fordulatok következtek be napok, órák alatt, hogy a történelmi értelem tökéletesen érthetetlenül állott előttünk. A kor kezdett mindent átfogalmazni. A nevelés gondolata mögött álló sziklaszilárdnak hitt erkölcsi erők meglazultak. Vájjon ki tudott volna értelmes, meggyőző, igazán 1 Dr. Imre Sándor a nevelés magyar feladatairól, Szeged. 1935. 87. o.
