Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Dr. Hamvas Gyula: A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaláról
116 Dr. Hamvas Gyula : A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaláróL mennyiségűvé szaporodtak fel. Oroszlánrészük ellensége az iskola által támasztott fejlesztő benyomásoknak, és szabályos ellenséges arcvonalban sorakoznak fel az iskola nevelői törekvéseivel szemben ; még jó, ha csak közömbösítik azokat és ható tevékenységükkel nem érik el a nevelendő egyénnek az iskolával éppen ellenkező állás- foglalását. 2. Hogyan lehet ma a kiszámíthatatlan világalakulás rettentő erejű lökéseinek még csendesebb intervallumaiban is küzdelmet felvenni a tanulókat ért deformatív erkölcsi hatások ellen. Ott van a tanulóhoz legközelebb álló és legerősebb, legdúsabb hatásforrás : a család ; mennyi keserűséget, gondot és eredménytelen kísérletet jelent a nevelő számára az innen oly sokszor áramló megnemértés; mint hiúsul meg a nevelés munkája a műveletlenség anyagi és erkölcsi defektusból eredő romboló hatásán ! Mindez csak egy forrásból való motívumok kiemelése. Hol a rombolásnak többi forrása? Hol vannak a kultúrának, természetnek egyéb bontó, negatív hatásai? Ha valaki hozzáfogna láthatóan kiábrázolni, hogy a tanulókat ért környezeti hatásokból mennyi esik a középiskola építő oldalára és mennyi rombol a másik oldalon : a világ legszomorúbb grafikonját kapná. Nem állítjuk, hogy ugyanez a ténymegállapítás tegnap és tegnapelőtt el nem hangzott, azt sem szegezhetjük le, hogy a nevelők világa egy pillanatig is kételkedett volna abban, hogy ez így van, de viszont abban is egyetért mindenki, hogy az iskola harca a környezettel szemben állandó vérveszteséggel jár, és nem lehet elég javaslat, nem lehet elég tanácsadás, amely soknak és fölöslegesnek mutatkoznék a kifejtett arány megváltoztatására, különösen mivelhogy ez a harc a szálaknak a közösség hálózatába való túllassú belefonódását jelenti. Ennek írott bizonyságai az évvégi iskolai Értesítők idevonatkozó közvetlen, vagy közvetett jelentései. Vájjon hol keressük a javulást? Minő erőket és mélyponton kell sorompóba állítani, hogy az iskolai nevelőhatások aránya kedvezőbbé váljék a környezetével szemben, saz így erőteljesebbé váló lendület a közösségre való nevelés ütemét, az eredmények kialakulását meggyorsítsa. Állapodjunk meg abban, hogy a nemzeti közösségre való sorsdöntő nevelésben két arcvonal van. ^ Az egyik fronton épít a nevelő, nemcsak ráirányítja neveltje lelki hajlamait a közösségre, mint legfőbb értékünkre, hanem az erkölcsi tudatosságra is emeli őt ez irányban, igyekszik az erkölcsi beláttatás fokára hozni, és mindazokat az így teremtett lelki kapcsolatokat, melyek a nemzeti közösség és a tanuló között kialakultak, egy állandó nemes érzület elemeivé, szellemi fundamentummá avatja.
