Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere
4 Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere. kezésük, foglalkozásuk, intézményeik. A szülőföld tanítási anyaga tehát nemcsak egy tudományág területéről származik. Úgy kell tanítani, hogy a tanulók necsak azt a helyet lássák szülőföldjükben, amelyen lakóházuk felépült, s amely a kenyeret adja nekik, hiszen ház más helyen is épithető, és ma már bizony elég sokan vannak, akiknek a külföld adja a kenyeret. A szülőföld múltjának és jelenének ezernyi szálával úgy kell odafonni a tanítványokat, hogy az idegen föld s szépsége se tudja elhomályosítani a szülőföld emlékét. Ha a tágabb értelemben vett szülőföldet, a hazát nem is tudjuk ilyen részletességgel tanítani, de azt el kell érnünk, hogy az érdeklődés felkeljen a haza minden része iránt. Meg kell a tanulót győzni arról, hogy itthon is megtalálja a természet szépségeit s a kultúra alkotásait. A szeretetre tanítani kell az embereket. Gyalázatos dolog a hazában élni és azt nem ismerni mondja a fiatalabb Plinius. Ha a magyarság mai megcsonkításunkkal szemben bizonyos megalkuvást mutat, úgy ennek jórészben az az oka, hogy a földrajztanítás nem ápolta a szülőföld szeretetét. Még a legtöbb tanult ember sem tudja és nem érzi igazán, hogy mit vesztettünk Erdéllyel, a Felvidékkel stb. Nem érzi, mert hiszen nem ismerte ezeket a vidékeket. Hiszen akinek a múltban telt utazásra, az Ausztriát, Svájcot, Olasz-, Francia- és Németországot járta, és sokan otthonosabban beszéltek pl. Nürnbergröl, mint Kolozsvárról, vagy Kassáról. Ám menjünk külföldre is, hiszen ezzel tágul látókörünk, de ne boruljunk térdre az előtt, amit ott láttunk. És ne történhessen meg az, hogy akinek mindnyájunkat felülmúlóan fáj a szíve a haza sorsáért, s aki ezért mindnyájunk hódoló tiszteletét követeli meg, büszkén dicse- kedhessék, hogy milyen olcsón vásárolt valami árut talán éppen velünk a legellenségesebben viselkedő szomszédunknál. A hazaszeretet a legtöbb esetben nem az életünk feláldozását kívánja, hanem esetleg valamely kis kényelmetlenség vállalását. Úgy szeressék meg tanítványaink a hazát, hogy a csekély áldozatokat is megtudják hozni érte, akkor az igazi áldozathozástól sem fognak visszariadni. Ámde ha a szűkebb és tágabb értelemben vett szülőföld tanításában eddig sok kifogásolni valót találunk is, mégsem lehet a felelősséget ezért földrajztanárainkra és tanítóinkra hárítani. Hány városról — a faluról ne is beszüljünk — van csak félig is kielégítő leírásunk, amiből a más vidékről származó tanár anyagot meríthetne tanításához. De van-e Magyarországról is olyan munka, amely e célra megfelelő anyagot adhatna? Ily körülmények között bizony nemcsak a tanítás, hanem az anyaggyűjtés munkája is a tanárok feladata, amit ha teljesíthetnek is, csak a maguk számára tehetik meg, az utódnak mindent elölről kell kezdenie. Megtalálható ez a baj máshol is. A németek úgy akarnak ezen segíteni, hogy az iskola székhelyén lévő összes érdekelt tanítók összefogását kívánják közös megfigyelő és adatgyűjtő könyv vezetésére. Nálunk is van már némi kezdet ezen a téren — a falukutatókra gondolok —, de a kutatás eredményeinek közléséről még nincs gondoskodás.
