Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 3. szám - Zombor Zoltán: Mitrovics pedagógiai rendszere és a herbartiánizmus

Zombor Zoltán : Mitrovics pedagógiai rendszere és a herbartianizmus. 105

A gondolkozó nevelő így meglátja Spenglernél a jóravaló indításokat •— melyek különben nem annyira spengleri, mint inkább korkövetelmények —, s bölcselőnk markáns fogalmazásában nem hatástalan posztnlátumok : s nem tagadja meg a maradandó emlékezést az elköltözött kartárs gondolatmunkájára.

Pápa. Trócsányi Dezső.

Mitrovics pedagógiai rendszere és a herbartianizmus.

Nemrégiben jelent meg a Szellem és Élet hasábjain Tettamanti Béla készülő nagy rendszertani tanulmányának bevezetése, melyben a neveléstudomány két újabb magyar rendszeréről, a Mitrovics és Weszely pedagógiájáról értekezik.

Meglepetést és örömet jelent számunkra a Mitrovics nemes egyéniségével és pedagógiájával való foglalkozás, hiszen volt alkalmunk személyesen is tapasztalni reklám- és feltűnnivágyás nélküli csendes, de annál termékenyebb és építőbb munkásságának sokszor tervszerű agyonhallgatását. Tettamanti tárgyilagos és gondos megállapításai közé azonban odakerült valahogyan az a gondolat, hogy Mitrovics nem tagadhatja meg a Herbarttal való benső rokonságot.1

E megállapítás tisztázására nem tartjuk célszerűtlennek mi is vizsgálat alá venni Mitrovics pedagógiáját, s ezt egybevetni Herbart rendszerével.

Mitrovics nevelési rendszerén áttekintve megállapíthatjuk, hogy az két főrészre oszlik, amely részek azonban szigorúan együvé tartoznak, s egymást szervesen kiegészítik. Rendszere első részében alapos filozófiai, esztétikai, etikai, társadalomtudományi és teológiai megalapozással tűzi ki a nevelés célját, míg annak második felében a modern fiziológia és biológia eredményeinek alkalmazása, illetve segítségül hívása mellett, lélektani alapon az értelem, érzelem és az akarat nevelése címén tárgyalja az első részben megjelölt nevelési célkitűzéshez vezető utat és eszközöket. Gondolatmenete az úgynevezett totalitáselmélet nagyszerű alapeszméjéből indul ki : ,,...a teremtett világon minden egyetemes összefüggést mutat, bogy egy fölséges eszmei harmóniában teremtőjére utaljon...“* Ebben az egyetemes összefüggésben állapítja meg aztán az ember helyzetét és minden más teremtményhez való viszonyát, míg végül az állatvilággal való összehasonlítás alapján szűri le az ember megkülönböztető vonásait, melynek segítségével megalkotja a tiszta humánum fogalmát, kimondván, hogy az állatokhoz képest az ember 1 2

1 V. ö. Szellem és Élet I. évf. 1. szám 71. lap.

2 Mitrovics Gyula: A neveléstudomány alapvonalai. Debrecen—Budapest, 1933. 1. lap.