Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 3. szám - Zombor Zoltán: Mitrovics pedagógiai rendszere és a herbartiánizmus

106 Zombor Zoltán : Mitrovics pedagógiai rendszere és a herbartianizmus.

organikus funkciói is magasabb életformákat és szellemerkölcsi tartalmat nyernek, s míg az állatvilágban a kölcsönös érintkezés csak fizikai és élettani jellegű, addig az embernél ez belsővé lesz és megtelik szellemi tartalommal a kifejező eszköz, a beszéd erejéből.

De nemcsak a szellemi értékek kifejezését és kölcsönös kicserélését teszi lehetővé a beszéd, hanem azok megörökítését is. Viszont ez kapcsolatot jelent a múlttal és a jövővel, sígy az egyén a kulturális fejlődés kereteit a saját életén túl is kiterjeszti utódaira és az emberiségnek egész élettartamára. Ha ez nem volna így, akkor nem beszélhetnénk emberi kultúráról sem. — Az emberi kifejező eszközök nyitják meg továbbá az útját a szimpátikus érzés kifejlődésének is, amely viszont egyike az emberi lélek legnagyobb értékeinek s a társadalom nélkülözhetetlen összetartó erőinek.

Az ember szellemi színvonalát legmagasabbra azonban a trans- cendens kapcsolatok ápolása emeli» A világ keletkezésének és rendjének személyes megvalósítójával ugyanis az ember erkölcsi kapcsolatot keresvén, megalkotja az istenfiúság fogalmát, s ez lesz állandó forrása és kiegyensúlyozója lelki életének.

Másik jellemző vonása a tiszta humánumnak az érzelmi élet s főleg a szimpatikus és értelmi érzelmek gazdag fejlettsége, mely egyfelől a társasélet bensőségének, másfelől a tudományos és művészi tevékenységnek lesz forrásává.3

A tiszta humánum fogalmának ilyetén megállapítása után etikai problémát exponál Mitrovics. Megállapítja, hogy az erkölcsiségben tulajdonképpen az embernek az egyetemességre való törekvése nyer kifejezést, mert ezzel szabályozza az egyes ember viszonyát embertársához, a társadalomhoz és általában az emberiséghez,, sőt lefelé az állatvilághoz is, végül egész egyetemes kiterjedésben a transcen- dentális világhoz a hit és a valláserkölcs alakjában.

Az ember erkölcsiségének kialakulásában négy fokozatot különböztet meg. Első fokozat a pillanatok szuverénitása, melynek hatása alatt akkor van az ember, ha a tapasztalatok tanulságait mellőzvén, vagy a várható következményeket számításon kívül hagyván, a véletlen sorsára bízza magát.

Az egészséges lelkűiét azonban a pillanatok szuverénitásának szerepét önfegyelmével a minimumra szorítja vissza, s ehhez képest nagyobb életegységek átfogására törekedvén, megtöri a pillanatok szuverénitását, s ő maga lesz úrrá a pillanatok fölött. Az egyén fejlődésében azonban nem áll meg saját életegységének eme határánál, hanem öntudatra ébredvén látja erejét és hivatását, mohó vággyal kapcsolódik be mind nagyobb és nagyobb életegységekbe, s megtörvén az egyénnek a pillanatok fölött való szuverénitását is, az erkölcsi közösségérzés szuverénitása alá kerül, hol kiegyenlítődnek az egoizmus és altruizmus ellentétei.

3 V. ö. Mitrovics : id. mű. : 21—27. 1.