Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 3. szám - Trócsányi Dezső: Spengler mint nevelő

104

Trócsdnyi Dezső : Spengler mint nevelő.

kívül még nevelőintézet. A tudomány elvitathatatlanul kulturális érték, kultúránk pedig Spengler szerint hanyatlóban van, teremtő, éltető ereje kiszikkadt, akkor pedig a tudományban sincs tovább. Érdekel valakit a fejlődésben megállóit, holt tudomány? S lehet-e érdeklődés nélkül tanulni? Vagy az öntudatos leendő tettemberek és condottierek az emelkedés és a felhasználható eredmények kedvéért fognak tanulni? Mindenképpen ijesztő és sivár zsákutcákba jutunk.

Erősen hangsúlyozza Spengler a latin nyelv nagy formális képző erejét. Egyoldalúság azonban nem látni azt, hogy minden tárgynak van formális képző, értelemfejlesztő szerepe, ha értelmesen tanítjuk. Hozzáteheljük egyébként, hogy a pedagógia ma már formális képzésen nemcsupán az értelemfejlesztést, hanem az érzelem, az ízlés, a hit fejlesztését, helyesebben mindezek együttesét érti.

És kérdezzük meg a leendő angol, francia, német nyelvtanárt, melyik külföldi cég veszi fel, milyen minőségben? S a francia cég olyan könnyen fog-e pl. német polgárokat alkalmazni, akiknek előre- és feltörekvésétől és emelkedésétől annyira irtózik a biztonsági politika népe? S az angol imperiálizmus nem néz-e ma már újból olyan bizalmatlansággal a németre, mint a háború előtt? Továbbá : valóban olyan keveset érne a nyelvszakos tanár módszeres felkészültsége, hogy azt egyszerűen „mesterségének (Handwerk) lehessen mondani? Ez a módszert illető kérdés egyébként a többi tárgyat illetőleg is érvényes.

Ne folytassuk a kérdéseket, hiszen pedagógustársaink az elmondottakból is megérzik a Spengler-féle pedagógia gyengéit.

Emeljük ki inkább a már elnémult szerző érdemes gondolatait — elvetve egész naturalista alapvetését és a kultúrát illető rezig- nációját —: legyen iskolánk és nevelésünk az élethez közelebbálló, törekedjünk ifjainkat nyitott szemmel néző érdeklődés alapján szemfülesebbé, talpraesettebbé nevelni; a jelenkor problémáira, országunk európai helyzetére, veszélyezettségére és lehetőségeire, társadalmunk s különösen a magyar társadalom megoldandó kérdéseire hívjuk fel a legfelsőbb két osztály tanulóinak figyelmét; hogy a tanár gyakorlatilag is iskolázott, biztos fellépésű, társadalmilag művelt, tapasztalásban érett, világlátott, sportoló és edzett ember legyen, ismerjük el egészséges követelménynek, de tartsuk elengedhetetlennek biztos szakképzettségét és pedagógiai készségét és tanultságát; olvassunk a modern nyelvi órákon külföldi lapokat, s különösen ajánljuk az egyéni önképzésre hajlandó ltjainknak; diákjainkba neveljük bele a nemzetünk jövendő sorsába vetett bizalmat, a kitartásra, kemény munkára kész elszánt akaraterőt ; tankönyvei legyenek rövidek, tájékoztató olvasókönyvei eszmekeltők, szempontokat adók, és távlatokat nyitók ; szeresse meg a kutató munkát a könyvtárban az elit diákság; juttassuk el a vallás őszinte elfogadására és élésére, s ne próbáljuk azt hiábavaló valláspótlékkal, morális oktatással s világnézettannal helyettesíteni.