Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Trócsányi Dezső: Spengler mint nevelő
Trócsdnyi Dezső : Spengler mint nevelő. 103 tant és növénytant tanulja, akinek kedve van hozzá, a földrajzot tanítsák, amennyiben a politikával összefüggésben áll; a filozófiát egészen hagyják el, hogy az irodalmi bölcselkedés helyett a természetes bölcseség növekedjék az ifjúban. Legfontosabbnak tartaná azonban Spengler a tehetségek kiválasztásának egy gyakorlati újítással való biztosítását: azzal, hogy az érettségi vizsgát az iskolából kitelepítik. Sok olyan diák van, mondja, aki az iskola módszeres üzemét nem bírja ki, mert szabadságra termett, büszke, dacos, önálló, s e miatt az iskola elnyomó hatalmával szemben vagy megtörik, vagy kicsapják, odébb áll Amerikába, vagy itt kallódik el méltatlan hivatásban, méltatlan körülmények közt. A mai iskolázás nem vet számot a lassan fejlődő gyermekkel, holott némelyik ezek közül 15 éves korában korlátolt, s 25 éves korában „felébred“, megvilágosodik ; kizárja továbbá a tehetséges szegény fiúkat is, akiket szüleik munkára fognak. Ezért kell az érettségi vizsgát az iskolától függetleníteni. Ha az állam állít fel vizsgáltató szervet, akkor odabocsát mindenkit a vizsgára „korra, nemre, társadalmi állásra és előképzettségre való tekintet nélkül“. „Az érettségi vizsgát évenként többször az egész országban ugyanazon a napon tartanák, pl. a városházán, ugyanazokkal a feladatokkal, amelyeket egy e célra rendelt bizottság magas szempontokból gondosan megfogalmazott és kinyomatott.“ Az egyes kérdőívekre a vizsgázók írásban felelnek olyan kérdések alapján, amelyek inkább gondolkozni tudást kívánnak, mint a betanult anyag előadását. „A dolgozatok kijavítása a vizsgázó nevének s a vizsga helyének ismerete nélkül gondosan megállapított szabályok szerint történik, erre készséggel vállalkoznak idősebb egyetemi hallgatók és kezdő tanárok.“ Ennél az utolsó gondolatnál a tanárolvasó már igazán megcsóválja addig is nem egyszer ellenmondó fejét : lehetetlen, hogy az így elgondolt érettségi vizsga dolgozatait egyetemi hallgatók és kezdő tanárok bírálják. Nem gondolhatjuk másként, mint hogy ezek az át- nézők csak a hibákat húznák alá színes tintával, s ezzel előkészítenék a bizottság munkáját, amelyik a dolgozat elfogadása ügyében érdemileg dönt. De azt a kérdést is felveti a kétkedő tanárelme : minek akkor egyáltalában az iskola, ha bárki érettségire állhat iskolai végzettség nélkül. A spengleri válasz az volna : az, akinek módjában van középiskolába járni, szerencsésebb, mert rendszeresen készülhet az érettségire, viszont az iskolát anyagi, vagy más okokból látogatni nem tudó, vagy más és szokatlan fejlődési ritmusú ifjúnak is módjában legyen megmutatni tudását, s ehhez képest érvényesülést szerezni tehetségének. Erre viszont feltehetjük a kérdést : mi értéke lehet egy sikerült értelmi teljesítménynek, amit ez az érettségi vizsga jelentene akkor, amikor Spengler tettembereket, készembereket, úr-embereket akar az élre juttatni, s amúgy is általában az akaraterőben és nem a tudásban Iát értéket? Az érettségi vizsga főiskolai belépőjegy: viszont a főiskola nem lehet más, mint tudományművelő, tudományközvetítő s teljesebben és helyesebben ezeken