Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 3. szám - Trócsányi Dezső: Spengler mint nevelő

Trócsdnyi Dezső : Spengler mint nevelő. 103 tant és növénytant tanulja, akinek kedve van hozzá, a földrajzot tanítsák, amennyiben a politikával összefüggésben áll; a filozófiát egészen hagyják el, hogy az irodalmi bölcselkedés helyett a termé­szetes bölcseség növekedjék az ifjúban. Legfontosabbnak tartaná azonban Spengler a tehetségek ki­választásának egy gyakorlati újítással való biztosítását: azzal, hogy az érettségi vizsgát az iskolából kitelepítik. Sok olyan diák van, mondja, aki az iskola módszeres üzemét nem bírja ki, mert szabadságra termett, büszke, dacos, önálló, s e miatt az iskola elnyomó hatal­mával szemben vagy megtörik, vagy kicsapják, odébb áll Amerikába, vagy itt kallódik el méltatlan hivatásban, méltatlan körülmények közt. A mai iskolázás nem vet számot a lassan fejlődő gyermekkel, holott némelyik ezek közül 15 éves korában korlátolt, s 25 éves korában „felébred“, megvilágosodik ; kizárja továbbá a tehetséges szegény fiúkat is, akiket szüleik munkára fognak. Ezért kell az érett­ségi vizsgát az iskolától függetleníteni. Ha az állam állít fel vizsgál­tató szervet, akkor odabocsát mindenkit a vizsgára „korra, nemre, társadalmi állásra és előképzettségre való tekintet nélkül“. „Az érett­ségi vizsgát évenként többször az egész országban ugyanazon a napon tartanák, pl. a városházán, ugyanazokkal a feladatokkal, amelyeket egy e célra rendelt bizottság magas szempontokból gondo­san megfogalmazott és kinyomatott.“ Az egyes kérdőívekre a vizsgá­zók írásban felelnek olyan kérdések alapján, amelyek inkább gondol­kozni tudást kívánnak, mint a betanult anyag előadását. „A dolgo­zatok kijavítása a vizsgázó nevének s a vizsga helyének ismerete nélkül gondosan megállapított szabályok szerint történik, erre készséggel vállalkoznak idősebb egyetemi hallgatók és kezdő tanárok.“ Ennél az utolsó gondolatnál a tanárolvasó már igazán megcsóválja addig is nem egyszer ellenmondó fejét : lehetetlen, hogy az így el­gondolt érettségi vizsga dolgozatait egyetemi hallgatók és kezdő tanárok bírálják. Nem gondolhatjuk másként, mint hogy ezek az át- nézők csak a hibákat húznák alá színes tintával, s ezzel előkészítenék a bizottság munkáját, amelyik a dolgozat elfogadása ügyében érde­mileg dönt. De azt a kérdést is felveti a kétkedő tanárelme : minek akkor egyáltalában az iskola, ha bárki érettségire állhat iskolai végzettség nélkül. A spengleri válasz az volna : az, akinek módjában van középiskolába járni, szerencsésebb, mert rendszeresen készül­het az érettségire, viszont az iskolát anyagi, vagy más okokból láto­gatni nem tudó, vagy más és szokatlan fejlődési ritmusú ifjúnak is módjában legyen megmutatni tudását, s ehhez képest érvényesülést szerezni tehetségének. Erre viszont feltehetjük a kérdést : mi értéke lehet egy sikerült értelmi teljesítménynek, amit ez az érettségi vizsga jelentene akkor, amikor Spengler tettembereket, készembereket, úr-embereket akar az élre juttatni, s amúgy is általában az akaraterő­ben és nem a tudásban Iát értéket? Az érettségi vizsga főiskolai belépőjegy: viszont a főiskola nem lehet más, mint tudomány­művelő, tudományközvetítő s teljesebben és helyesebben ezeken

Next

/
Thumbnails
Contents