Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Trócsányi Dezső: Spengler mint nevelő
100 Trócsányi Dezső: Spengler mint nevelő. védi. A predestináció ellen pedig, mely szerint Isten akaratát kell művelnem, Spengler azért titltakozik, mert atheista ; viszont nem ellensége annak, ha valaki vallásos, bár ezt a vallásosságot ma már a racionális városi-polgári kultúra elöregedésében a maga módján csak afféle másodlagos jelenségnek, aggkori tünetnek tartja. ,,A kételkedéstől a .második vallásosságához visz az út, amely nem előzi meg a kultúrát, hanem követi (Untergang 1.551).“ „Először elvész a racionálizmus, aztán előtűnnek a régi idők vallási alakulatai» végül a primitív vallás egész világa...“ (II. 383). * Ezek után Spenglernél nevelési gondolatoknak csak azért jut mégis hely, mert civilizációs pályafutásunk érdekharcát, a caezáriz- must a kötelesség szociálizmusává kívánja nemesíteni. Ebben a szociális arisztokráciában az iskola hivatásának igaz útjára tér, míg a racionális polgári demokráciában, ahol a pénz volt az uralkodó hatalom, az általános iskolai képzés azért volt ösztönös törekvés tárgya, mert a tömegek újságot kívántak olvasni, újságot, amely a pártpolitika karjaiba hajtotta, a pártok eszközeivé tette őket (Untergang II. 579).-—Ilyen-előzmények után nem sok bizalommal lehetünk Spengler nevelési elvei iránt. A jövő a hatalmas embereké, az észszerű nevelés ezt tartja tehát szem előtt: technikus-politikus képzés kell. A német nép hivatása azonban Spengler szerint most az, hogy azt a tartalmatlan hatalmi szociálizmust, amelyet az angol viszonyokról szabott marxizmus jelent, félreszorítsa, a kötelesség szociálizmusát megteremtse, melynek nagystílű vezetői a Nietzsche-i Übermensch-ek romantikus vonásainak elvetésével mint ,,Herrenmensch“-ek nem vetik meg a ,,nyájember“-t, viszont részvétetet vagy szeretet sem táplálnak iránta : gondoskodnak róla, mert ez úri kötelesség. Az úri emberek hallgatva a vér és a faj szavára, gondoskodnak a népmilliókról. Az elöregedett Európa civilizációját ezzel nem teremtik, nem teremthetik vissza kultúrává, ez nem is céljuk, mert tisztában vannak a helyzettel, s így csak a ,,szükségszerű“-t, a sorsot akarják. A Neubau des deutschen Reiches című munka harmadik fejezete „Die Erziehung-—Zucht oder Bildung?“ címen foglalkozik a nevelés kérdésével. Hogy mi ennek a nevelésnek a célja, már világos a fentiekből: az úriember; (mivel ez a fogalom kopott, a Herrenmenscheket ,,úriember“-nek kellene fordítanunk.) Szerzőnk itt azt teszi hozzá, Németországnak arra van szüksége, hogy fiatal embereit szemfülesebben, talpraesettebben küldje bele a világba, az élet harcaiba, mint ahogy a most élő középső nemzedék indult neki az élet egyénközi és népközi versenyének. A régi iskolának, különösen a humángimnáziumnak •— mondja Spengler — előnyei ebben foglalhatók össze : Wilhelm von Humboldt és a klasszicizmus. Voltak annak kiváló tulajdonságai: a
