Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Trócsányi Dezső: Spengler mint nevelő
Trócsányi Dezső: Spengler mint nevelő. 101 jámbor egyszerűség, magas erkölcsi követelmények az egésszel szemben ; hosszú és lelkiismeretes formálás, képzés, amely a latinnal kezdődött és végződött. Csak az volt a baj, hogy ez a nevelés a XVIII. századbeli házi úri nevelésnek („Hofmeistererziehung) véget vetett, amely pedig nagy hibái mellett is a világnak és életnek derűs, fölényes, úri látására vezette az ifjút. A klasszicizmussal komor szürkeség borult az osztályokra és folyosókra, a kolostori iskola lett az eszmény, s nem a lovagkor apródnevelése. (A Spengler-i impresszionista színezés figyelemre méltó a továbbiakban is lj Ez a klasszicizmus azonban csupán a reneszánsz vérszegény, polgári visszhangja volt, mely mindinkább belemerült a pedáns esztétizálásba s a rideg formalizmusba. Julius Caesar olvasása közben fontosabb volt az accusativus cum infinitivo használata, mint magának Galliának meghódítása. Az iskolából ki volt zárva a jelenkor minden eseménye, minden gondolata. Nem beszéltek Lincoln Ábrahámról, hanem Iugurtháról, nem a Panama-csatornáról, hanem a Via Appiáról. ,,Á gimnázium a forrása a XIX. század világpolitikai iskolázatlanságának, amely Plutarchosba merülve, megfeledkezett az amerikai polgárháborúról, s a római fegyvereket jobban ismerte, mint Japán világuralmi céljait. Neveltek bennünket minden lehető tudományra : teológiára, filológiára, filozófiára, csak nem a világhelyzetben leske- lődő veszedelmek ismeretére, mert ezekről a tanár sem tudott semmit. így aztán az iskolába még a fogalma is teljesen kiveszett annak, hogy mi igazán a nevelés, s amit mindenütt tudtak, ahol nagystílű igazi nevelés volt : az ó-római szenátor családokban, a lovagvilág udvari köreiben, a XVIII. században, Anglia etoni és oxfordi iskoláiban, s ma is még Németország némely köreiben, amelyek rangjuk és hivatásuknál fogva az élet valóságához közel állnak : a tényekből s az eleven példából való tanulás, művelődés és fegyelem, ismeretek és ízlés, tudományos és társadalmi tapasztalás“ (41. o). „Olyan nevelőkre (tanárokra) van szükségünk, akik idejekorán széjjelnéztek a gyakorlati élet tág mezején, s ott otthonosan érzik magukat, akiknek van fellépésük, társadalmilag műveltek, tapasztalásban megérettek, a világot ismerik, sportolnak, akik mellett a diáknak az az érzése, hogy a jelenkor tényeihez személyesen közelebb férkőzik.“ „Aki angolt akar tanítani, előbb dolgozzék egy esztendeig valamelyik angol cégnél. Itt ismeri meg igazán az angol embert, valamint életfelfogását és politikai gondolkozását, nem Shakespeare- nél. Pedig hát ez a célja a komoly angol tanításnak : a nyelv ismerete útján nyerjen fogalmat a tanuló az angol nép és világbirodalom jelleméről s mai történeti helyzetéről. A legjobb olvasókönyv a Times, még nyelvileg is, föltéve, hogy a tanár megtanulta odaát, hogyan kell a sorok közt olvasni. A költőket mindenki olvashatja otthon, Shakespeare pedig nagyon is nagy szerző ahhoz, hogy darabokra marcangolják dolgozattémák céljából“ (Aufbau 42. 43). Aki fizikát és kémiát akar tanítani, töltsön bizonyos időt egy bányatelepen, gyárban, hajóépítésnél; aki történettel foglalkozik,
