Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Trócsányi Dezső: Spengler mint nevelő
98 Trócsámji Dezső : Spengler mini nevelő. ségnek nincs célja“, ha „az emberiség csak zoológiái fogalom“, az ember „ragadozó állat“, akinek nagyszerű keze a sorsdöntő tényezője, mellyel formálja fegyvereit, s melyhez képest folytatja lét- harcát ; akkor nincs célja a nevelésnek sem, s akkor a nevelésről felesleges is írni. Ha csak állat-emberek vannak hit, eszmények, és hivatás nélkül, akkor mehet minden a maga útján. Ha kultúránk valóban megvénhedt, s már csak az aggastyánság pár százada van hátra, akkor itt az ideje, hogy az emberiség „tántorogjon ittasan Hades felé.“ Ha az élet nem egyéb, „mint az a forma, amelyben a lehetőség valósággá válik“, ha semmi magasabb célja nincs, ha már nem tudunk többé gondolatot, eszmét termelni, akkor az emberiség Madách Ádámja helyett ma megteheti a halálugrást, a világ semmivel sem lesz szegényebb. Ezt a halálugrást Spengler nem ajánlhatja, de a csökkenő szaporodásban megállapítja a nyugati emberiségnek ,,a halálhoz való metafizikai odafordulását“, a lassú öngyilkosságot. És eme nihilizmus mellett, mely Tolsztoj szavai szerint semmiben sem hisz, Spengler mégis továbbélést, sőt új haladást hirdet. A kötelesség szociálizmu- sáért élünk, „a mi nagy jóitevőink csak a cselekvő emberek, akiknek gondoskodása a népmillióknak szól, vagyis a nagy államférfiak, a nagy szervezők (I. 449). Ezek a nagyszabású cselekvő férfiak azok, akik ma a többi emberek fölött a hatalom akarását s ezzel általában a Faust-i erkölcstant képviselik... A szociálizmus... a kötelességek foglalata..., a Kant-i parancs élesebb fogalmazása..., túlfeszített célra törő energia“ (Untergang I. 450). „A munkásságnak meg kell szabadulnia a marxizmus téveszméitől. Marx halott.“ „A szociálizmus értelme az, hogy nem a gazdag és szegény ellentéte, hanem a munka és a képesség adta rang uralkodik az életen. Ez a mi szabadságunk, az egyén gazdasági önkényétől való mentesség.“ „Szükséges, hogy kemények legyünk, hogy bátran kételkedjünk, szükségünk van egy sereg szociálista úri jellemre. Mégegyszer mondom: a szociálizmus hármat jelent : hatalmat, hatalmat, hatalmat. Terv és gondolat semmit sem ér hatalom nélkül. A hatalom útja ki van jelölve előttünk : a német munkásság értékes része szövetkezik az ó-porosz államhűség legjobb képviselőivel, eltökélve, hogy szigorúan szociálista államot alapítanak, egybeforrva a kötelességérzés kohójában, abban a tudatban, azzal az akarattal, hogy nagy feladatot teljesítenek, mikor engedelmeskednek, hogy uralkodjanak, mikor meghalnak, hogy győzzenek; egybeforrva abban a készségben, hogy mérhetetlen áldozatot hoznak, hogy véghezvigyék, amire születtek, amire csak ők képesek, ami ő nélkülök nem volna lehetséges.“ (Preus- sentum und Sozialismus 98. 99). A nihilista Spengler itt Fichte-i kötelesség-szociálizmust hirdet; miként a világpolgár Fichte néiTiet hazafivá lett a német haza sorsa láttán, Spengler hazafias kötelesség-szociálistává lesz a külső ellenségtől béklyóban tartott s a belső ellenségtől a marxi szociálisták- tól szorongatott haza ügyének szemléleténél. Az Untergang jósolta