Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 2. szám - Belföldi lapszemle
Bel/öldi lapszemle. 91 az eljárásnak, hogy összefoglaló nézetre szoktatja az ifjúságot, arra, hogy kapcsolatot, értelmet lásson bele a tények szétszórt halmazába : lássa a történelem útját, a történést. Azonkívül egyik problémán edzett szeme élesebb lesz a többiek meglátására is. Még annyit jegyzek itt meg : ezt az eljárást csak az értelmet, összefüggéseket, fordulópontokat állandóan feltáró és ébrentartó tanári munka mellett lehet megvalósítani. 2. Módszeremnek egy további pontja a diák olvasmányaival függ össze. Tanári pályafutásomat, mint ma oly sokan, internátusi felügyelőséggel kezdtem. Ebben a minőségben módom volt benne, hogy a középiskola tanítási munkáját mintegy visszájáról, a diák felől is megfigyeljem. Irodalmi téren egyik legfontosabb tapasztalatom volt, hogy ifjaink sokat olvasnak. Sokat, és mindegy, hogy mit. Az ifjúság élményéhsége közismert. S mivel a középiskola, sajnos, még mindig, különösen a szellemi tárgyaknál, nem elég életteljes, s így élménynyújtásra nem elég alkalmas, az ifjúság lelki éhsége könyvekből, e mesterséges, sűrített táplálékokból szerzi be szükségletét. Az előbb azt mondtam, hogy a könyveket viszont nem válogatja meg. Ebben mindenki igazat ad nekem, aki e kérdést ismeri. Ennek oka az érintett mohóság és tájékozatlanság. Ez a helyzet, első pillantásra amilyen rossznak látszik, annyira kedvező. A nevelőnek csak fel kell ismernie ez erőket s irányítania kell, ami épp a válogatás hiánya folytán könnyű : nincs ellenállás. Magam ez irányban a következőképpen járok el : Év elején egy füzetbe külön lapokra beíratom az osztály névsorát, a füzet kezelésével megbízok egy tanulót, aki minden hónap végén beírja a nevek alá, hogy az illetők mit olvastak, aztán a füzetet ideadja nekem, s én pár tanuló alkalmi felkérdezésével ellenőrzőm az adatok valóságát. így tisztában vagyok az osztályom olvasottságával, s ahol szükségét látom, irányítással szolgálok. Teszem ezt pedig kétféleképpen : az irodalomtörténeti anyag tárgyalásánál mindig felhívom tanulóim figyelmét az egyének vagy korok szépirodalmi feldolgozására, vagy régebbi íróinknál meglévő sajátságok mai írónál való felcsillanására, pl. Mikes, Tamási stílusa, humora ; továbbá : egyes beírt írókra vonatkozó kritikai megbeszélésekkel, vagy újonnan megjelent jó könyvek megemlítésével. Érdeklődésük elmélyítését s határozottabbá tevését szolgálja az is, hogy már az év elején meg kell jelölniük egy írót vagy egy tárgykört, amellyel bővebben akarnak foglalkozni, abból év végére versenydolgozatot csinálnak, amit pályadíjjal jutalmazok. A fenti szempontokon kívül e módszer a tanár és tanítvány bizalmasérintkezését is szolgálja, mert a tanulók gyakran fordulnak tanácsért ahhoz, akiről látják, hogy törődik velük. Debrecen. Dr. Tóth Béla, BELFÖLDI LAPSZEMLE „Igazság és Élet.“ Folyóirat a lelkipásztori és nevelői munka számára* Szerkesztik : dr. Révész Imre, dr. Soós Béla, dr. Szabó Zoltán, dr. Vasady Béla. Megjelenik július és augusztus kivételével minden hónap elsején. Előfizetési ára 4 P, vallásoktató-lelkészek, tanítók, segédlelkészek és teológusok részére 3 P. Szerkesztőség és kiadóhivatal : dr. Yasady Béla egyet prof., Debrecen, Központi egyetem. Az „Igazság és Élet“ a magyarországi református egyház legújabb tudományos folyóirata. Az új folyóirat, mely nevében is, célkitűzésében is úgy tekinthető, mint a Ravasz László által alapított erdélyi „Az Üt“ c. folyóirat testvérlapja, most lépett harmadik évfolyamába. Aki ismeri a magyar református egyházi lapoknak szinte számnélküli seregét, önkénytelenül felteszi a kérdést magában : mi szükség volt erre az újabb folyóiratra? Felvetik e nagyon indokolt kérdést maguk a szerkesztők
