Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Lechnitzky Gyula: Az alkotómunka az Új Iskolában
256 Lechnilzky Gyula: Az alkotómunka az Új Iskolában. arra, hogy az osztály egységes munkaközösségében minden szervesen beleilleszkedjék. E követelmények természetesen új feladatokat róttak a tanítókra és tanárokra. Nemcsak a tanítványok munkája folyt le az alkotómunkára való tanítás jegyében, hanem az oktatóé is. A könyv III. és IV. fejezetében a közvetlen megismeréssel és a serdülő gyermekkel foglalkozik. Először korunk szellemiségének elemzésével rámutat a letűnt XIX. század egyoldalú világnézetére majd kiemeli az intuíció fogalmának pedagógiai jelentőségét; részletesen elemzi a gyermeki megértést és lélektani sajátosságait. Megállapítja, hogy a serdülőt csak a ,,megélt ismeret“ képes átformálni. A gyermek megismerése inkább intuitív mint értelmi, szintétikus és globális egységben folyó felfogása a rokonszenvtől vezetett, a valósággal azonosuló intuitív megismerés. Azért az egyoldalú elvont logikai képzés helyett vissza kell adni a gyermeknek az életteljességet, amely áhítatot és mély megrezdülést kelt föl a szellemi értékek és a világnézetet formáló eszmények iránt. El kell szakadni a hasznosság szűkítette racionális rendezéstől, hogy a gyermekek gazdagon élhessék a boldog azonulás szabad áramlását. (106. 1.) Ez a pedagógiai felfogás jellemzi Blaskovich Edit új módszerét a történelem és irodalom tanításban is. A serdülőkor központi tevékenysége az etikai Én kiformálása. Főtárgya az említett két tantárgy; módszere az intuitív beleélő módszer. Blaskovich E. nehéz témáját igen áttekinthetően és világosan rendezi, pontosan megállapítja új módszerének sajátosságait, eredményeit és a gyermek munkájának sokféle eddig még ki nem derített típusát. Kár azonban, hogy a serdülők munkáinak elemzése alkalmával nem használja ki a Spranger-féle struktúra-fogalmat. Érdemes volna foglalkozni még e kérdéssel, a struktúra fogalma bizonyára itt is megmutatná nagy termékenységét. Blaskovich E. eddigi eredményei is igen értékesek, és bárcsak valóra tudná váltani ígéretét, és megajándékozná a magyar pedagógiai irodalmat a 15— 18. év lélektani tanulmányozásával és kísérleti vizsgálódásával. E korban a belső életterv öntudatos megválasztásának és az életterv egyes részletének a konkrét körülményekhez való hasonulás problémájának kikutatása van soron. De eddigi munkája is megérdemli, hogy a tanárok komolyan foglalkozzanak vele. Értekezésében részletesen beszámol új módszeres eljárásának minden mozzanatáról, és közli a serdülők munkájának meglepő eredményét. Tudom, a szakértők fel tudják majd használni Blaskovich E. megállapításait, mert nemcsak eszményi követeléseket hangoztat, hanem a gyakorlatban járható utakat is kikutatta. Úttörő munkája bizonyára megindítja e téren a kívánt haladást. ~Most, amikor a hivatalos körök is mind az oktatás nevelő hatásának fokozását sürgetik, és a nevelés elsőbbségét hangoztatják — különösen figyelmet érdemel a könyv két szerzőjének kutatása. Az
