Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Megjegyzések
88 Megjegyzések. a második félévben mi mindent elfelejtünk, sha nem csináltok megint valami nagy csacsiságot, év végén megkapod a régi jegyedet. , — Tehát biztos, hogy az érettségibe ez nem kerül be ? ' g — Csak kérlek téged is, osztálytársaidat is, rendeljetek magatoknak egy kis böjtöt a második félévre 1 Ügy sem sok idő az már. — De csak van itt azért egy kis baj, Tanár úr kérem. — No, mi az ? — Hogy mondjam én ezt meg apukának ? — Hát apukád még nem tudja ? — Oh, neki nem lehet azt csak úgy megmondani. Tetszik tudni, ő engem minden dologért nagyon megver. Ha meg ezt a nagy dolgot megtudja, bizony véresre fog verni ; azt meg anyuka nem bírja majd ki, mert ő nagyon szívbajos. — Hát, fiam, ez nehezebb dolog, mint az egész iskolai ügy. Hanem, tudod mit ? Most egyelőre ne mondd meg. Minden szenzáció három napig tart. Negyedik napon nem beszélnek róla ; ötödiken elfelejtik, s új szenzáció jön. — De nekem a félévi indexemre van szükségem, mert Ludovikára akarok pályázni. —- Tudom, fiacskám. Hanem majd egy alkalmas pillanatban, ebédnél, vagy vacsoránál, vagy ha társaság van nálatok, s látod, hogy apukának jobb kedve van, tréfásan odamondod : én meg kutyául megjártam a zsidókkal. . . s szépen beadod a cukrozott keserűséget. •— Igaz, persze. így is teszek. Nem is kell ezt nekem most mindjárt elmondani ... — Csak eredj be fiam most nyugodtan az órára, nem kell semmitől sem félned, de máskor elől járjon az eszetek, azután kullogjon a nyelvetek I — Köszönöm szépen, Tanár úr. Alászolgája.-—- Isten áldjon, fiacskám. De én még gratulálok is ám neked. — Nekem ? Tanár úr... ? — Igen, neked. Te fiam nagyon szépen viselkedtél ám akkor, amikor osztálytársaid kimondták, hogy nem adják ki a nevedet, az egész osztály vállalja a következményeket. — Igen, Tanár úr, én mindent megmondtam a főigazgató úrnak. Nem akartam, hogy az osztálytársaim szenvedjenek ártatlanul, de meg a végén úgy is minden kitudódott volna. Én vétkeztem, én bűnhődjek. — Gratulálok, édes fiacskám. Férfias, jellemes, derék viselkedés. Boldog vagyok, hogy társaidban annyi a bajtársi szeretet, de még boldogabb azért, hogy ilyen talpig férfi, nyílt, tiszta jellemű tanítványaim vannak, mint Te is. (Kezet fog tanítványával; az büszke boldogsággal el.) Következő tízpercben társai előtt tréfás utánzással bemutatta, hogy dr. Szabó László testnevelési tanár úr hogyan biztatta : „Na, ne lógasd az orrodat. Nem kell megijedni. . .“ stb. Délben kedélyesen ment el az iskolából. Délután négy és öt óra között otthon halántékának szögezte a gyilkos fegyvert. No és most jött a sajtó. Neki az igazgatónak. Neki a tanároknak. Neki a zsidóknak ! Jött a társadalom I Hogy lehetett olyan kegyetlenül elbánni azzal a szegény diákkal ? így büntetni egy kis semmiségért 1 Csak éppen arra nem gondolt senki, hogy mi még nem ítélkeztünk a diák fölött. Még mindnyájan csak bátorítottuk. Igaz, hogy nem dicsértük meg azért, amit tett. A szociálisták a tanárok és az iskola számlájára jegyezték, hogy ilyenekre tanítjuk a diákokat 1 Egyes társadalmi irányok támadták a zsidókat, amiért följelentették az igazgatónál. Csak a két halott hallgatott. És minket nem kérdett senki.
