Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Megjegyzések
Méjfegyzéstk. 8» Egy bizonyosra vehető. A társadalom és iskola nem egy úton halad. Mi nem vehettük jelentéktelen semminek a temetés megzavarását* és nem térhettünk napirendre fölötte. De szívünket helyeztük az ügy aktái alá. A sajtó ? Istenem, mekkora felületesség I Vagy nem az-e a baj, hogy az újságírók között sok a középiskolát nem éppen dicséretes osztályzattal elhagyott tollforgató, akik ilyenkor döfölik fegyverükkel, epébe mártott tollúkkal azt az iskolát, amelyik éppen kezük ügyébe esik. A társadalom ? Az meg azt szeretné, ha az iskola olyan lenne, mint ő maga. Cinikus. Fölszínes. Gyermekjátszóhely. Van azonban ezeknél a sokszor elemlegetett bajoknál nagyobb kérdés is «bben a diáktragédiában. Mi sodorta ki ennek a diáknak leikéből az iskolától hazáig mindazt, ami itt köztünk eltöltötte a lelkét. Hisz tőlünk megnyugodva, szinte játékos jókedvvel indult haza! A világháború vérözöne még ott hömpölyög mindenfelé. Olcsó, nagyon olcsó, silány portéka lett az élet. Tömegek hullottak el. A forradalom még nagyobb devalvációt gyakorolt. Az a vérözön, mint szörnyű folyam hömpölyög s beletorkolllk még ma is egy-egy fiatal szív élettengerébe. Magával sodorja. S újabb háborúk réme fenyeget I Cjra hullahegyek ! A napisajtó pedig napról-napra gyilkosságokat, öngyilkosságokat tereget hasábokon, színesen, sokszor elzsongítóan. Nem nagy dolog az egész Egy golyó... és... Nem gondol ez az új világhatalom, a sajtó arra, hogy az olvasók köre döbbenetesen bővült. Lehaladt a legalsó korosztályokig. A gyermek a kávéját a napilapba temetkezve hörpinti föl... hiszen az aznapi újsághírekre nem egyszer ok hívják föl az iskolában figyelmünket. A kígyó addig nézi merev, üveges szemével a kis madárkát, míg az odahull eléje. S akkor fölfalja. Ez a kígyó hömpölyög talán az iskola és szülői ház között I Ezt a kígyót ki kell irtani. Ne sziszegje unosuntalan, hogy olcsó az élet ; nem nagy dolog véget vetni á komédiának. Egy golyóval mindent meg lehet oldani. A MANSz utóbbi jübiláris közgyűlésén elhangzott egy régi, de elégszer nem ismételhető bölcs indítvány : Követelje a magyar asszonyok tábora, hogy a sajtó ne turkálhasson bele a családok legbensőbb ügyeibe és ne teregethessen kényekedve szerint, helytelen és felületes információk alapján minden magánügyet. A miskolci diáktragédia, azt hiszem, ezt is odakiáltja e mellé : Ne turkáljon a sajtó napról-napra, sokszor az első lapon, egész hasábokon át a gyilkosságok és öngyilkosságok párolgó vérében 1 Azután : Ne tartson szörnyű ítéletet egy-egy iskola meg sem hozott ítélete fölött 1 Vagy az iskola tekintélyének rombolása nem a társadalom olyan köve-é, amelyet, ha el is hajított, visszahull saját fejére ? A társadalom nagy részének a napi sajtó minden szellemi tápláléka, minden irodalmi forrása, valóságos bibliája. Ne nevelje a sajtó — büntetlenül a társadalmat szenzációk hamis beállításával. Elvégre, egy iskola csak nem mosakodhatik hírlapi cikkek után ! Vagy együtt nevelünk : iskola és sajtó 1 Vagy ketten kétfelé hajtjuk társadalmunk amúgy is rozoga taligájának egyetlen gebélyét. S az végül is kileheli páráját. Miskolc. Balázs Győző.
