Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 2. szám - Sarkadi Nagy János: Megjegyzések az új tanterv nevelési céljához

78 Sarkadi Nagy János : Megjegyzések az úi tanterv nevelési céljához.

anyaga, arra vonatkozólag általában megegyeznek a vélemények ; az előírt anyagot hogyan kell a tanulók legkisebb megterhelésével legjobban megtanítani, ez módszertani kérdés, aminek alkalmazását meg lehet és meg is kell követelni minden tanártól. De a nevelést tanár és tanuló részéről érzelmi és értelmi adottságok is megszabják, amiket vagy születésünkkel hozunk magunkkal, vagy pedig tőlünk nem irányítható hatások alatt nyertünk. Hogy tehát a nevelés egyáltalában lehetővé váljék az egyesnél, az egyes nevelése pedig megfeleljen az összesség, vagyis a nemzet érdekének, az oly egyéni, faji, történelmi és társadalmi tényezőktől függ, amik sokkal bonyolultabbá teszik annak eredményes megoldását, mint az eddigi oktatási célkitűzések.1

Ezzel eljutottam az egész reform sarkpontjához ; mert ennek jó vagy rossz megoldásától függ nemcsak az egész tervezet sorsa, de függ a jövendő magyar generáció lelki alkata, és ettől az egész magyar sors. Ugyanis azt mindenkinek tudnia és egyénileg is érezni kell, hogy a mai lét vagy nemlét közt ingadozó bizonytalanságból nemzetünket csak egy nálunk jobb nemzedék vezetheti ki; mert egy hozzánk hasonló, vagy nálunk is könnyebb lelkiségű nemzedék Kölcsey Zrínyi második énekét váltja valóra. (Legalább ennyi mea culpával adózzunk magunk okozta sorsunkért.) Míg más nemzeteknél egy-egy tanügyi reform új kultúrszínt jelent, addig minket ez az élet kapuja elé állít. Sajnos, a magyar társadalom, amelynek pedig megmaradása forog kockán, alig vesz erről tudomást, fontosságát pedig egyáltalában nem méltányolja. Éppen ezért kell nekünk, a nemzetnevelés napszámosainak, ha kell, igavonóinak ezzel a kérdéssel mindenre kiterjedő figyelemmel foglalkozni. A magyar tanárság hozzá méltó lelkiismeretességgel keresi is a megoldás legjobb módját. Tanügyi folyóirataink ezelőtt főként módszertani kérdéseket vizsgáltak ; mostanában azonban inkább a nevelés kérdéseit tárgyalják. Legmélyebben szánt ebben a kérdésben is a legnagyobb magyar nevelő, Imre Sándor.2 De éppen ezért várjuk nehezen a törvényt életrehívó rendeletek megjelenését. Hiszen szinte szólammá váltak már a „nemzetnevelés“, „egységes világnézet“, „lelkiegység“ stb. ; de ha valaki megkérdezné ezek lényegét, hányán adnának erre megfelelő feleletet?

Igaz, nem is könnyű ! Nem lehet ugyanis úgy elintézni, hogy „jó magyarérzésű“, „életrevaló“ „művelt ifjúságot“ kell nevelnünk. Hiszen mindez igaz, de mik ezen kívánalmak kritériumai? Milyen mentalitás jelenti a jó magyarságot? Mi az a sokat emlegetett életrevalóság? Melyik műveltség teszi e kettőt tudatossá? Feltételezem ugyanis, hogy a reform céljául kitűzött egyöntetű világnézetet nem úgy gondolják megvalósíthatónak, hogy minden rendűrangú iskola számára meghatározott tananyag mellé tantárgyként

1 Lásd : Weszely Ödön : A korszerű nevelés alapelvei c. munkájának : „A nevelés tényezői“ c. fejezetét.

s A neveléstudomány magyar feladatai. Szeged, 1935.