Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 2. szám - Szathmáry Lajos: Tanári közszellem, mint pedagógiai tényező

Szathmárrj Lajos : Tanári közszellem, mint pedagógiai tényező.71

tanárt úgy, hogy a szeretetnek is hadd legyen rajta mit mentenie, de a lelkiismeretnek is maradjon tisztálkodni valója. Hogy senki meg ne neheztelhessen, hadd állítsam saját magamat a próbakérdések elé, mint egyet a református tanárok közül, akit a hivatalos felügyelet tartott olyan megfelelőnek, mint másokat. Kezdjük a vesszőfutást; aki jónak látja, tartson velem.

1. Keresztyén vallásosság. A hegyi beszéd az én programmom is, bár még alig mentem el valakivel az előírt második mérföldre s a szemeimet sem vájtam ki az előírásnak megfelelőleg ; szelídlelkűnek meg jóakarattal sem vagyok nevezhető. (Keresztyén életgyakorlat.) A Krisztus istenségének eszméjével kapcsolatban is inkább csak a tan van a fejemben, köd ül a lelkemen, bár a szívem nosztalgiával szereti őt és vágyik feléje. Megváltottnak is nehezen érzem magam. Sok a személyes bűnöm, amelyek miatt diákjaim előtt a torkomra forr a szó. Kárhozandónak érzem magamat a kereszthalál dacára is. (Dogmatika.) Sokszor érzem magam keserűen az Isten kegyelméből kiesettnek, mert életem negatív tanulságai a hátamon csattannak ; az isteni igazságot nem életem eredményeiben, hanem eredménytelenségeiben érzem teljesedni, legfeljebb az utánam következendők okulására. (Kálvin.) Bibliakört vezetek, de belőle körülbelül magam távozom a legterheltebb lelkiismerettel. (Belmisszió.)

Képmutató vagyok tehát? Nem. Hiszen ha hitbeli kérdésekre nyíltan kellene választ adnom, bizonyára nem tagadnám gyöngéimet. De senki sem meri bolygatni ezeket a dolgokat, senki sem kérdez. Hitéletemet tehát tudatosság szempontjából bizonytalanság, érzelmileg langymelegség, s az akaratot tekintve legfeljebb bizonyos jóindulatú keresés jellemzi.

2. Példamutató élet. Templomba az intelligencia számára tartott istentiszteleteken kívül a tanulókkal együtt rendszerint csak akkor megyek, ha a soros felügyelőség reám esik. (Mottó : ismerem a papunk összes mondanivalóit.) Néha ugyan elé rémlik mindezeknek szabályszerű következménye, hogy t. i. diákjaim is csak addig látogatják az Istenházát, amíg sorosak, vagyis az érettségiig. Többé feléje sem néznek. De... kényelmességem elhessegeti ezt a felötlő gondolatot. Pontosság dolgában? Öt-tíz perccel később indulok órára. Dehát... olyan sok a megvitatnivaló kérdés a kollegákkal a tanáriszobában, no meg egy cigarettára csak jogom van még a folyosón, óra előtt! (Mottó és magyarázkodás : nem extenzíve, hanem intenzíve tanítunk.) Jóízlésem ellen is panasz van? Hát a nyakkendőm kötésébe, hetenkénti borotválkozásaim számába már igazán nincs senkinek joga beleavatkozni. Estek ugyan a múltkor kuncogás formájában célzások a fiúk részéről pecsétes kabátomra és vasalatlan nadrágomra, amikor az esztétikával kapcsolatban a szépérzékről volt szó..., dehát éretlen tacskók ezek. (Mentség : ők csak a külsőt nézik.) Erkölcs ? Nos, hátmögötti fecsegésekre nem adok semmit, hiszen akkor folyton csak magyarázkodnom kellene, mint pl. a legutóbbi egyke-értekezlet alkalmával is stb., stb. Valóban,