Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Szathmáry Lajos: Tanári közszellem, mint pedagógiai tényező
72 Szathmdnj Lajos : Tanári közszellem, mint pedagójiai tényező. gyakorlati magatartásom nem fedi egészen a hivatalból ianított elveimet, s halkan érzem, hogy ez a kettősség esetleg nullára csökkentheti szavaim nevelő erejét. 3. Módszer a tanításban. Kellemetlenek ezek az egymás óráin való hospitálások. Én annakidején a mintagimnáziumban gyakoroltam. Most a helyettestanároktól tanuljak? Vagy a nálam is ósdibb öregektől? Az én órámra se jöjjön be senki. Egyrészt úgyis megvan kinek-kinek a maga egyéni módszere, másrészt. . . néha kényelmetlen helyzetek is adódhatnak elő egy-egy svádára bízott órán. (Alapelv : egyéni módszeremből nem engedek.) Belátom, módszer dolgában túlteng bennünk az egyénieskedés, s mintha baj volna szellemi elaszticitásunk körül is a változó idők közepette. 4. Kölcsönös megbecsülés. De micsoda címen dughatná bele kollegám az orrát a fazekamba? Persze, hogy bírálgathasson. No hiszen, nekem is megvan a véleményem ő róla : hiszen ő a megtestesült egyoldalúság, csak szakkönyveket olvas, azokat is a könyvtárból ! (Szűk látókör.) A másik már vett az utóbbi években könyvet, összesen vagy huszonötöt, s a közeljövőben el is fogja olvasni őket, ha ugyan nem folyik tovább is széjjel az ideje tanításban, dolgozatjavításban, cserkészkedésben, önképzőkörvezetésben, bálrendezésben, konferenciázásban, jegyzőségben, szíves vendéglátásban, egy kis sportban, zenében, bibliaórákon, hivatalos megjelenésekben. (Eljorgácsolódás.) A harmadiknak pénze sincs helyesen művelődni, legfeljebb a mozi útján, ahova hetenként két-három pengőt hord. (Kultúrigénytelenség.) A többiek? Szintén el vannak maradva a világtól. Az egyik pl. orosz irodalmat méltat, díszes közönség előtt, de csak feléből-harmadából ismeri Dosztojevszkijt ; megnémul, ha az újabb angol irodalomról esik szó; fogalma sincs az elektronvagy a kvantumelméletről, mert hogy ő filológus, neki az nem kell a kenyérhez. (Mottó : mindez nem megszólás, dehát csak nem járhatok csukott szemmel !) Mintha kissé túlméreteztük volna az egymás bántó bírálgatásának határait, tekintet nélkül arra, hogy minden hibánk ellenére is még mindig a társadalom legműveltebb rétegét alkotjuk. 5. Elvi harcok. Hogy miért, miért nem, esetenként változik. De megesik, hogy az eredetileg százszázalékosan csak elsőszemélyű csoportosulásra hajlamos tanárember alkalmi célokra, ideiglenes szimpátia-csoportokba mégis csak összeverődik. Van ilyenkor baja az intézethez kerülő fiatalembernek. Nem tudja, kivel miről szabad beszélni, kinek veszíti el a jóindulatát, ha másvalakivel szóba áll, szóval nincs még tájékozódva az elvi harcok momentán pártalakulásai felől. Ez irányban csak a nagyközönségtől nyerhet felvilágosítást, mert az bezzeg kitűnően ismeri a helyzetet a helyi vicclapból, amely kipellengérezi az egymás számára akasztófát ácsoló gyermeknevelők béka-egérharcát, és ennek alapján a város csaknem minden úriembere, mint volt diák, a kárörömben nyer elégtételt egykori szekundáiért. E nemes vetélkedéseket itt-ott al-harcok is színezik. Ha pár
