Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben
66 Belohorszky Ferenc : Luther szelleme az iskolai nevelésben. akár a fegyelmezés, akár a szoros értelemben vett tárgyi tanításra gondoljunk is. Erről már annyit értekeztek és annyit írtak, hogy elég e szempontból a nemrég sajtó alól kikerült „Korszerű nevelés alapelvei“ c. hatalmas Wessely-kötetre (pedig W. katolikus volt!) rámutatni ; ebből mindenki meggyőződhetik, hogy az igazi nevelés és tanítás Luther eszményeitől nemhogy távol állana, de éppen belőle sarjadt ki. Ez a cselekvő iskola pedig éppen arra tekint elsősorban, hogy a gyermeket nevelje a krisztusi értelemben, és megerősítse, kifejlessze benne azokat a tulajdonokat, amelyek értékessé tehetik őt az emberi társadalomban, sohasem feledkezve meg a jellemesség, őszinte színvallás, önzetlenség, szeretettelj esség nemes tettekreindító eszközeiről. 5. Az evangélikus szellemű iskolában a vallásos élet elmélyítése fontos cél. Az evangélikus iskolában a bibliás ember nevelése középpont, amit a vallásoktatás terén tudatosíthatunk a legjobban. Ez az a pont, amely ma is evangélikus iskoláink mindegyikében a legerősebb, s hatása kétségtelenül érezhető is. A bibliaolvasás és magyarázat, a keresztyénség történetének, az egyház tanításainak ismertetése, az ének rendkívül fontos, vallásos kedélyt nevelő hatása, az egyéni nevelés különösen kedvező lehetősége már sikert biztosít. De ne feledjük el, hogy átfogó értéke ennek is csak akkor lesz, ha a fentebb említett egységes evangélikus pedagógiai felfogást megvalósítjuk. Mert a gyermek lelkét, életét, jövőjét nem egy nevelő teremti és alakítja ki, hanem az élet, a világegyetem az igazi alakító hatalmak. S a gyermek számára az igazi élet : maga az iskola elsősorban, amely egységes hatást csakis egységes, összeműködő, azonos módon céltudatos eszközökkel szerezhet. 6. Minden iskolának és így az evangélikus iskolának is egyik célja a világot, mint tények rendszerét megismertetni az ifjúsággal, és őket öntudatos tényezőként belenevelni a nemzeti kultúrközösségbe. Ha igaz, amint nincs is kétség benne : minél magyarabbak vagyunk, annál inkább tartozunk bele abba az európai kultúrközösségbe, amelyhez nemzetünk életének minden szála fűzve van, akkor époly igaz az is, hogy minél erősebben érezzük magunkban azokat a krisztusi érzéseket és gondolatokat működni, amelyek Luther szavaiban és tetteiben jutottak kifejezésre, annál inkább fogjuk magunkat azzal a sorsközösséggel is együvétartozónak ismerni, amit magyarnak nevezünk. Ez, mint már részletesen megállapítottuk, sohasem lehet az evangélikus szellem kifejlődésének és kifejlesztésének kárára. Végeredményben a nevelői gondolkozás felülvizsgálása, helyes útra terelése, a nevelő erkölcsi személyisége, az egységes szellem kiépítése, a tettrekészség kifejlesztése, a vallásos éiet elmélyítése és a nemzeti kultúrerők átitatása az ifjú lélekbe pedig az erkölcsi és szellemi nevelés diadalmaskodását jelentik a materializmus felett, amely anyagiasság korunknak legnagyobb bűne. Csakis úgy érhetjük el, hogy a spiritualizmus irányító szerepű lesz az emberi életben mind a nemzeti közösség, mind az egyén szempontjából és eszköz
