Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 2. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben

Belohorszky Ferenc : Luther szelleme az iskolai nevelésben.67

nek tekinti az anyagot, nem célnak, s Krisztust nem hagyja elhalványítani az élet vaskosságától és anyagiasságától. Ha a középiskola és általában az iskolai nevelés átérzi ennek a hivatásnak rendkívüli fontosságát, akkor az evangélikus magyar társadalom vezetőköreinek nem kell félniök attól, hogy a reverzális kérdésében a következő generáció még szabadabb felfogást fog vallani az előzőnél, mert öntudatos, tettrekész, becsületes és hűséges, hitében és gondolkozásában színvallóbb és erősebb lesz, s meg fogja tudni különböztetni az értékeset az értéktelentől, meg fogja találni a helyes kivezető utat egyéni élete és a közösség sorsának irányítását illetően.

De nemcsak a jelen sivár helyzetéből vezet ki ez az út, hanem sokkal inkább a jövőbe vezet el, ahhoz az evangélikus társadalomhoz, amely evangélikus jellegével mindig a magasabbrendűség és fensőbbség lelki értékeit fogja magában hordani. S e tekintetben is méltó lesz az utód elődjéhez, a nagy reformátorhoz : Luther Mártonhoz.

Jól tudom, hogy mindezeket a részletkérdésekben is fel kell dolgozni s gyakorlatilag is hozzáférhetővé tenni. De ez csak részletfeladat ! Szabad legyen e szempontból éppen a Protestáns Tanügyi Szemle legutóbbi számára hivatkozni, ahol az itt felvetett kérdések egyikét-másikát gyakorlati szempontból is megvilágították. Elég legyen talán, ha Kerecsényi Dezső, Trócsányi Dezső, Kövendi Dénes, dr. Horváth Károly, Kapi-Králik Jenő, Csanády Sándor, Gacsályi Sándor cikkeire utalok, amelyek e szempontból már igen értékes és gyakorlatilag megvalósítható gondolatokat adtak a középiskolát illetően. De mit sem érünk, ha ezek csak cikkek maradnak, is azokból soha semmit vagy csak keveset viszünk át a nevelésbe és tanításba. Jól tudom azt is, hogy mindez nem könnyű dolog, még inkább azt, hogy nem sok újat mondtam ez elég hosszúra nyúlt értekezésben. Azt is fogom bizonyára hallani, hogy mindez eddig is eszménye — sok esetben csak az 1 —és célkitűzése volt az evangélikus középiskoláinknak. Szabad legyen erre vonatkozóan csak annyit mondanom : Eszményeink mindig voltak, de sajr os csak eszmék maradtak, mert ha mindig és minden téren, minden szempontból ezt a lutheri lelkületet öntöttük volna bele a nevelés nehéz munkájába, akkor ma nem volna probléma épp az, amit éppen elégszer hallunk : hogyan és mi módon tudnak az evangélikus középiskoláink is beleilleszkedni az evangélikus egyház megújító elgondolásaiba? Az önmagunkba tekintés és őszinte lelkiismeretvizsgálat feltétlenül arra az eredményre fog vezetni, hogy revízióra van szükség. Szerény meggyőződésünk, hogy csak ezen az úton valósíthatók meg azok a természetes követelések, amelyekkel öntudatos, evangélikus magyar társadalmat alakíthatunk ki. Ez a nemes és nagy cél minden nehézséget legyőz, s nem teszi feleslegessé az elmondottakat. Mert az eszközöket meg lehet találni, s egyetlen kötelesség csak az, hogy a lutheri szellemhez kell szabni minden pedagógiai törekvésünket. Ezek lényeges, de csak részletkérdések, amelyek a nagy szintézis