Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben
60 Belohorszky Ferenc : Luther szelleme az iskolai nevelésben. van az életben, nem vitás, és ha nem is mindig határozottan opportunus, vájjon ezért revízióra szorul-e? Nem 1 A határozott jellem és színvallás — a szeretettől átfűtve — jóval erősebb minden világi hatalomnál, mert erkölcsi öntudatában legyőzhetetlen. S ezt egy nevelőnek sem szabad szem elől tévesztenie, legkevésbbé az evangélikus nevelőnek, akinek e tekintetben olyan példaképe van, mint Luther. Itt is az élettel való dokumentálás a legjobb tekintélynevelő és — szerző tényező ! De mind a Szeretet, mind a jellemesség és színvallás megköveteli tőlünk, hogy minden cselekedetünk mindig az emberi közösség javáért történjék. Mert ,,ha van szava a Szeretetnek, ha van közössége a léleknek, ha teljessé akarjátok tenni az én örömömet, úgy hasson át titeket egyazon érzület, egyazon egymás iránt való szeretet, szolgáljátok egymást, senkise nézze a maga hasznát, kiki csak a másét és azt, amire a másiknak szüksége vagyon“ — írja Pál apostol a filippibeliekhez. S manapság az önzés korában és önző cselekedetek felburjánzásában, de az anyagi és szellemi nyomor korszakában is, van-e az életnek és a nevelőnek nagyobb parancsa, mint az önzetlenség tettrekész dokumentálása. „Mert amely cselekedetnek nem az a célja, hogy másnak szolgáljon, hogy a saját akaratát megtagadja — az nem igazi keresztyén cselekedet. Mert a keresztyén ember nem él önmagában, hanem a Krisztusban és felebarátjában. Krisztusban a hit, felebarátjában a szeretet éltet. A hit által felemelkedik Istenhez, önmaga fölé ; Istentől alászáll ismét önmaga alá a szeretet által, s mégis isteni szeretetben marad mindvégig“ — írja a keresztyén ember szabadságáról készített röpiratában Luther. S ez a parancs és jellemvonás ma aktuálisabb mint valaha. Mert a becstelenség és hűtlenség számtalan fegyverével és lehetőségével minden felebaráti érzést kiüldöztünk az emberekből, és egyenesen arra neveltük rá embertársainkat, hogy egyedül önmagukban keressenek értékes tulajdonokat az életszerepük továbbvitelére. Hogy ez mit jelent, felesleges részletezni, elég talán rámutatni arra, hogy sem a nemzeti kötelességeket, sem az embertársi feladatokat a becsület és hűség igazi erkölcsi alapú revíziója nélkül végre nem hajthatjuk. Itt az iskolára nagy szerep vár épp a szociális nevelés kimélyítésénél. Nem volna felesleges egyszer erről is evangélikus értelemben részletesebben beszélni. S hivatkozzunk a mellett arra a belső, lelki elmélyedésre, amely Luther életének leghatározottabb egyéni jellemvonása, az a vonás, amely mindezeket a fentebbi karakterisztikumokat meg is erősíti benne? Talán felesleges is, mert a fentebbiek már bőven elénk tárják azt a benső szépséget, amely nélkül az erkölcsi öntudat, jellemesség és önzetlenség lutheri fokára nem is lehet lépni. Mindennek formai meghatározója tehát éppen az a lelkiség lesz, amire ránevelni a jövendő evangélikus nemzedéket nemcsak, hogy nem felesleges, de feltétlenül szükséges is. De a forma és lényeg mindig együttjárjon, mert formák nélkül, tettek nélkül nincs igazi keresztyénség sem.
