Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 2. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben

Belohorszky Ferenc : Luther szelleme az iskolai nevelésben. 61

Csakhogy, mint a lutheri szellem bármely fentebbi tényező nélkül nem ismerhető meg egészen, olykép az ifjúságban el nem hanyagolható egyik rész sem, mert az maga után vonná az egész szellem kétszínűségét és keresztyén-ellenességét. Keresztyének csak minden ízünkben lehetünk, nem állíthatjuk, hogy belül mások vagyunk, mint kifelé, mert az élet törvényei mások, mint az elmélkedéséi, s az ideálizmus más, mint a való élet. Ez a megtévesztés talán mindenütt mentő körülmény, de nem olyan hivatásban, mint a nevelői, és kivált mint az evangélikus nevelői hivatás. Mert már Luther is határozattan kijelenti, hogy a művelődés célja nem a tudásismeretekben, hanem a keresztyén jellem kialakításában keresendő. A keresztyén jellem pedig tettrekész szeretet, erkölcsi öntudat és önzetlen élet nélkül, amely mindenkor színvalló is — el nem képzelhető. Erre ránevelni és rávezetni gyermekeinket az iskolákban : nemcsak Luther parancsa, hanem az evangéliumé, amelynek a nagy reformátor szócsöve és hirdetője volt, Krisztusé, akinek szava és tettei 2000 esztendő homályában is a legélénkebben világítanak ! Ezek a szavak pedig nem frázisok, nem bombasztok, hanem az emberiség legmagasztosabb céljai ma is.

íme, Luther parancsa ! íme a lutheri szellem ! íme a célkitűzések, amelyeket meg kell valósítani. Természetes azonban, hogy ezeket a parancsokat már maga Luther is élettel itatta át, s a kereteket be is tudta tölteni a nevelés eszközeivel. Vizsgáljuk már most ezeket felül és állapítsuk meg: melyek ezekből a több mint négyszáz év távlatában is aktuális és jelentős szerepűek?

,,A keresztyén iskolák állítása és fenntartása ügyében“ írt röpirata nem más, mint az iskolai nevelés szükségességének hangoztatása. Nem tanítani, hanem nevelni ! Nevelni az ifjúságot a krisztusi erényekre és a keresztyén életre. Már Luther is látja, hogy ,,e téren megy minden, ahogy éppen csak mehet“. Hangoztatja, hogy nincs egységes nevelés, pedig ez minden nevelés előfeltétele, s ezt egyedül az iskolák valósíthatják meg. Mert látja azt is, hogy a „szülék legnagyobb része alkalmatlan a nevelésre és nem tudja, hogyan kell a gyermeket nevelni és tanítani. Ezért szükséges, hogy olyan férfiak vegyék kezükbe ezt az ügyet, akik a gyermekeket helyesen neveljék.“ Valljuk meg, hogy a nevelés terén Luthernek ez a tanítása és elve még mindig nem teljesedett be 400 év távlatában sem minálunk. Az elmúlt 400 év alatt a középiskolák — csak ezekről beszélünk most — sokat tanítottak, sok tekintetben nőttek szinte tudományos intézményekké is, de nevelés tekintetében bizony sok kívánnivalót hagynak magukban. Csak a magyar középiskolai tanterv történetére és anyagára irányítjuk a tekintetünket, akkor jórészt be kell látni ezt az igazságot. Újabban sok intézkedés történt és történik, de hol vagyunk az egységes nevelési elvtől és gondolkozástól? Jól tudjuk, hogy ennek mélyebb okai vannak, s elsősorban a nevelő tanárok pedagógiai felkészültségét kellene helyes irányba terelni, és a gyermekiélek tanulmányozását a nevelők részére gyakorlatilag is elő