Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 2. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben

Betohorszky Ferenc : Luther szelleme az iskolai nevelésben.59

erkölcsi erőnek is osztó és részesítő birtokosai vagyunk. Mert van-e nagyobb hivatás a nevelő előtt, mint Krisztus istenarcát, a szenvedésben és fájdalomban is szeretettől sugárzó arcát felmutatni a jövendő nemzedék előtt, hogy lássa belőle is azt a magasabbrendűséget, ami szívét-lelkét eltölti. Van-e nagyobb ajándék és szebb élet, mint mindig ezt a gazdagságot kivetíteni magunkból és szétárasztani a jövő nemzedék leikébe? Mert milyen nagy igazság rejlik abban a lutheri mondásban is : „aki nem tud elnéző lenni, az nem tud kormányozni. Ez okból az legyen a szabálya, hogy ahol az igazságtalanságot nem büntetheti a nélkül, hogy egy nagyobb igazságtalanságot el ne kövessen, ott engedjen jogából, bármennyire méltóságos is lenne érvényesítése, mert nem arra kell tekintenie, mi az ő kára, hanem arra, hogy milyen igazságtalanság származik ebből másokra!“ S valóban a szeretet megköveteli azt, hogy elnézők is legyünk, s a szeretet érzésének mindenkori előtérbehelyezésével ítéljük meg a nevelés minden szakaszát.

Kétségtelen tehát, hogy szeretet nélkül nincs evangélikus hit sem, a szeretet a legnagyobb és leghatalmasabb parancs a lutheri szellem követésében. Ennek kell minden szavunkban és ténykedésünkben legelői járnia ! Ezzel kell mindent dokumentálni, különben nincs igazi lutheri szellem sem lelkűnkben, sem tevékenységünkben. S csak ezzel a szeretettel tudunk igazi erkölcsi öntudatot is nevelni, paragrafusok nélkül, mert a szeretet parancsa az erkölcsi öntudatnevelés legjobb eszköze. Ahol szeretet van, ott jóság is van, s az erkölcsi öntudat a jó körében nemesedhetik meg !

És valljuk meg azt is, hogy ennek a szeretetnek az építő munkájával olyan erkölcsi öntudatot ébreszt Luther kortársaiban, olyan forradalmat készít elő, amely nem dogmatikus parancsok elé állítja az embert, hanem rávezet, ránevel mindenkit a leghatalmasabb parancs : a szeretet szavának erkölcsi követésére. Ez az evangélikus hitnek minden egyéb hittől elválasztó mozzanata is : nem törvényeket ad és ír elő, hanem az emberben fejlődő jónak és szépnek kiépítését kívánja a tettekben. Itt nincsenek formai szabályok, csak természeti törvény, amely a jóból indul el, és a Szeretetben a leghatalmasabb erkölcsi öntudathoz vezet.

A lutheri élet eme tényeken alapuló határozott iránya magából termeli ki az őszinte színvallás és jellemesség másik alapvető lutheri tulajdonát. Aki szeret, s akinek szívében a jó, a szeretet diadalmaskodik, annak nincs oka sohasem félrehúzódni, alakoskodni és távolból szemlélni az eseményeket. Luther maga is a szeretet szavával állt mindig a porondra, hogy az igazságot hirdesse, és az igazságnak szava mellett állást foglaljon. Annak, aki megértő, és szerető, sohasem kell titokba burkolóznia, s a határozott színvallástól menekülnie. Felesleges ezt Luther életével igazolni, minden tette és lépése a színvallás és jellemesség nyílt példája. E tekintetben sem lehet más a tanítómester, csak a lutheri szellem, a jellemesség és nyílt színvallás határozottsága. Hogy pedig ennek minő maradandó hatása