Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Ferenczy Károly: Bécsi emlék
Dr. Ferenczy Károly: Bécsi emlék. 37 rendűén kiképzett és kellő készültséggel ellátott tanítót akar a népiskola számára nevelni. A rajztanítás csak annyiban eszköze az általános műveltség fejlesztésének és a művészeti művelődésnek, amennyiben ez a tárgy természetéből magától adódóan amúgy is következik. A mi tantervűnk és utasításunk szerint, a sémának elkészített megközelítő időbeosztás alapján, az első osztályban három rajzórát a vonalvezetési gyakorlatokra, 12 órát pedig síkformák rajzolására kell fordítani. Az emlékezet, elképzelés, adatok utáni rajzolásra osztályonként csak négy-négy órát szán ez az időbeosztási tervezet. Ezzel szemben az osztrák tanítóképző első ú. n. előkészítő osztályában híre sincs vonalvezetési gyakorlatoknak. Ezeken már régen túl vannak. Az előkészítő osztályban az első órákon proporcionális rajzokat készítenek. Pontosan meg kell rajzolni a testek arányait (milyen magas egy szék, egy asztal, milyen vastag egy kályhacső, egy gesztenyesütő stb.), hogy az egyes részek a valóságnak teljesen megfelelő összhangban, arányban legyenek egymással az ábrázolásban. Azután következnek a nehezebb feladatok, ugyanezt az arányosságot feltüntetni egy gyermek, egy felnőtt testének ábrázolásában. Idevonatkozólag pontos testrész-méréseket is eszközölnek, épúgy, mint ahogy a tárgyaknál is végeznek ilyen méréseket, hogy az így nyert adatok eligazító útmutatásként szolgáljanak a rajzoláshoz. Mikor ezeket pontosan megtanulták és hibátlanul ábrázolni is tudják az egyes tárgyakkal és alakokkal kapcsolatban, akkor áttérnek a még nehezebb feladatok megoldására : több tárgy, több fa, több emberi alak csoportos ábrázolására. Meg kell tanulniok az összes mezőgazdasági és ipari szerszámok pontos rajzolását, azután ezeket egyéni elgondolásuk és ízlésük alapján dekoratívvá is teszik, és így jutnak el a plakát-rajzokhoz. A II. osztályban a térábrázolással kezdik a munkát, illetve folytatják az előkészítő osztályban tanultakat. A belső teret (először mindig egy egyszerű szobát) először egészen sematikusan, elvont módon, megint csak a méretek és arányok pontos feltüntetésével, azután konkréten, de modell nélkül, megadott adatok, vagy elképzelés után. Azután jönnek a nehezebb feladatok : nagy termek, templomok belsejének ábrázolása, előbb megint abstrakt módon, azután konkretizáltam így megy ez tovább lépésről-lépésre mindig magasabbra, mindig nehezebbre, céltudatos következetességgel. Az eredmény bámulatos, szinte döbbenetesnek mondható : nincs olyan feladat, ami a való világban, a való élettel kapcsolatban áll, amit a redistollal, színes ceruzával és ecsettel a kezében rajzlapon, vagy a táblán az osztrák tanítójelölt rajzban meg ne tudna oldani. Igen megragadott a szakfelügyelő nagyszerű tájékoztatása és magyarázata során az a kijelentése, hogy csak művészi szempontból beszélhetünk tehetségtelen tanulókról, a tanítóképzőintézeti rajztanítás szempontjából azonban ő ilyet nem ismer. Mindenkit meg lehet és meg is kell tanítani megfelelő vezetés mellett annyira a rajzolás, az ábrázolás technikájára, hogy mint népiskolai tanító ebben
